Előszó
"Nicholas Nickleby" a melegszívű emberbarátnak, a gyermekkel együtt érző pedagógusnak és a humor ragyogó mesterének remekműve. Egyenes ágon leszármazottja a 18. századi angol családi regénynek,...
Tovább
Előszó
"Nicholas Nickleby" a melegszívű emberbarátnak, a gyermekkel együtt érző pedagógusnak és a humor ragyogó mesterének remekműve. Egyenes ágon leszármazottja a 18. századi angol családi regénynek, amely először fordult a hősi regények hősei, a lovagregények lovagjai, a rablóregények rablói helyett a kis emberek felé, megnemesitette apró ügyes-bajos dolgaikat, átvilágította szerény otthonukat, és csak alkalmatlan idegenekül, kártevő betörőkül tűrte meg a felsőbb társadalmi osztályok gőgös apáit, kényes ficsurait, vén kéjenceit. A halhatatlan Dickens halhatatlanná telte a sokat szenvedett, erélytelen, de aranyszívű Nicholast, de egyúttal szerencsétlen kis húgát, Katát is és gonosz nagybátyját, Ralph-ot és azt a légiónyi mellékalakot, akik mind hus-vér emberek, mind hozzánk hasonlatosak, mind magukon hordják az eredendő bűnnek, a szenvedésnek és szenvedélynek, az ínségnek s az inség elleni küzdelemnek Káinbélyegét.
Ez a mű Dickens nagy regényei sorában is a legelőkelőbbek közé tartozik. Egyfelől, mert egészen emberi dokumentum; másrészt, mert gyökeresen angol. London köde, utcáinak szédítő forgataga, ragyogása és szennye, az angol magániskolák megdöbbentő visszaélései, a gyermekkinzás elképesztő példái, a felnőttek barbár közömbössége, gonoszsága, értetlensége a nekik kényre-kedvre kiszolgáltatott kicsinyekkel szemben: mind olyan motívum, amely egyenként is elegendő volna egy nagyszabású elbeszélő mű táplálására. Valamennyi pedig egybeszőve, egy tarka, mozgalmas, mindvégig érdekfeszítő és fordulatos cselekménybe harmónikusan és szervesen beleillesztve oly mesterművet ad, amely fölött nincs az időnek hatalma; amely a nyelvhatárok korlátait is már rég áttörte és polgárjogot szerzett minden művelt nép irodalmában.
Vissza