Előszó
Részlet:
ÁRVÁN
Egyszerű éjjeli lámpa, melynek homályos golyója is szelídítette a pislogó világosságot, vetett fényt a szomorú képre.
Semmi zaj, semmi nesz : egy sorsában megnyugvó beteg; az...
Tovább
Előszó
Részlet:
ÁRVÁN
Egyszerű éjjeli lámpa, melynek homályos golyója is szelídítette a pislogó világosságot, vetett fényt a szomorú képre.
Semmi zaj, semmi nesz : egy sorsában megnyugvó beteg; az ágya mellett egy csendes és figyelmes leány, aki szájának mozdulatait és pilláinak rezgéseit lesi.
Madeleine de Cernay egész éjjeleket töltött haldokló anyja mellett; vonakodott másnak átengedni hősies őrködését; minden este, mikor huga, Suzanne, lefeküdt s az öreg Gertrude nagy nehezen pihenni tért, Madeleine, hosszú otthoni ruhában, egészen az édes anyjáé volt.
A beteg ilyenkor néhány órai enyhülést élvezett.
Egy ügyetlen szolgálónak vagy egy lármás leánynak kissé kíméletlen gondoskodása egész nap fárasztotta őt, míg Madeleine szelíd mozdulatai, könnyű lépései, az éjjeli lámpa félhomálya nem vonták el figyelmét a haláltusa fáradságos munkájától.
A léleknek és testnek lassú elválása, melyet apró, de helyrehozhatatlan szakadások idéznek elő, annyi nyugalmat és békességet igényel!
Az ingaóra hangos ütése szakította meg az éj csendjét.
Az orvosság bevételének ideje volt.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal