Chang és Eng (aláírt példány)

Fülszöveg

Darin Strauss igazi ajándéka ez a regény.
A szerző nem csupán az irodalom számára alkotott maradandót csodálatos könnyedséggel szőtt, megkapó történetével, de egyben méltó emléket állít a sziámi ikerpárnak, Changnak és Engnek. Strauss képes arra, amire életük során soha egyetlen csodadoktor sem volt - szétválasztani őket. Két, egymástól teljesen eltérő jellemű, különleges embert ismerhetünk meg, akikre soha többé nem lehet egyetlen férfiként gondolni.
Mindenkinek van egy története; van, akinek kettő is.
Két testvérrel találkozik az olvasó. A mellüknél összenőtt Chang és Eng Bunker az első sziámi ikerpár, a tizenkilencedik század legendás furcsaságai, akik e születési rendellenesség névadói lettek. Darin Strauss kiemeli ezt a furcsa emberpárt a történelem sodrából, és kivételes szépségű regényében összezárt-összenőtt életük hétköznapjait rajzolja meg.
Szegény halászputriban születtek 1811-ben, a Sziám Királyságban. A külvilágtól elszigetelten cseperedtek fel, majd a királyi udvarba kerültek, ahonnan pénzsóvár üzletemberek az Újvilágba vitték őket. Hihetetlen kalandok után, bejárva a világ híres királyi és cári udvarait, harmincegy évesen Észak-Karolinában telepednek le. Megnősülnek, ketten huszonegy egészséges gyermeket nemzenek, és kitartó munkával tehetős birtokosokká válnak.
Történetüket az teszi egyedivé és megkapóvá, hogy hatvanhárom éven át tizennyolc centiméternél távolabb nem lehettek egymástól. Mellkasuknál összenőve tanultak meg járni, verekedni, dolgozni és szeretkezni.
Az író két rendkívüli ember élettörténetének fényében ábrázolja az emberi kapcsolatok szövevényes labirintusát, a barátságot, a testvéri szeretetet, a bizalmat és féltékenységet, a gyűlöletet és szeretetet. Az utat a szegénységből a gazdagságba, a magányból a szerelembe, a királyi udvarból az észak-karolinai otthon zsúfolt és elfojtott vágyaktól terhes nászágyába; Engnek az a kívánsága, hogy egyszer az életben egymaga lehessen, végül ... beteljesül.
Gyerekkorunk óta ettől rettegtem.
Felébredve, Eng holtan találja maga mellett Changot. Sziámtól fényévnyi távolságra, a terjengő szag Engben a Mekong mocsaras bűzét idézi. Chang, a baloldali, halott.
Akkor nekem is végem, döbben rá Eng, miközben szíve reszket, mint vadszőlő az indán.
Soha többé nem fogok hazautazni. Soha nem láthatom a Mekong sík partján húzódó esőverte halászkunyhókat.
Eng egyedül van. Megdörzsöli Chang mellkasát, mintha a másik fázna. A takaró a földre esik.
Eng fürkész tekintetektől, ostoba vigyoroktól kísért élete halványodni kezd. Lelkében kifakul a szeretet is. A félhomályban száműzöttként tekint szülőföldjére, miközben emlékei múltjának egyre halványodó partjai felé vonzzák. Vissza