Hers Osztropoler tréfái és mókái

Előszó

Hers Osztropóler, a zsidó "Ludas Matyi" tényleg élt, a 18. században, Lengyelországban. Dédapja, az osztropóle-i Sámson rabbi, híres kabbalista volt, és a Chmelnicky-lázadás idején halt vértanúhalált, 1648-ban. A dédunoka, az osztropóle-i Hers, szintén tudósnak indult, a kabbala mélységei vonzották őt is, mint dédapját. Sokat vártak tőle. De az idők nem voltak alkalmasak. Hers korán árva is lett, önmagára volt utalva. És az ifjúból nem tudós lett, hanem móka-mester. Alakja is furcsa volt, gnómszerű, és kortársai szerint agyveleje is kettő volt: egyikben jámbor elmélkedés, másikban tréfás móka termett.
Miedziborzban élt Baruch rabbi, a híres Baal-Sem unokája, szomorú lelkű, örökké bánatos ember. És Osztropóléból meghívták Herset a rabbi udvarába, hogy a bánatoslelkű szentembert mókáival felvidítsa. A rabbi udvarán Hers a chaszidok kedvence lett. Mókáival nemcsak, hogy felvidította a melanchólikus rabbit, hanem tréfáiban, mint a középkor udvari bolondjai, sok igazat is szemükbe mert mondani az embereknek. Sőt nem egyszer magát a rabbit is megtréfálta.
Hers Osztropóler mókáiból - úgy is vehetjük - tulajdonképen a 18. századbeli nyomorult, szenvedő golusz-zsidó típusa szól hozzánk, aki az őt ért igaztalanságokon Istenbe vetett bizalommal teszi túl magát, könnyeit belül sírja el, és ahelyett, hogy jajgatna, mókákat csinál... Vissza