A felszarvazott aggastyán

Előszó

Részlet a könyvből:

Nem sok esztendővel ezelőtt egy előkelő származású nemes elhagyta Estremadurá-t és úgy mint a bibliai tékozló fiú keresztül-kasul kóborolta Spanyolország, Itália és Flandria különböző vidékeit, miközben idejét és pénzét könnyelműen elpazarolta. Miután szülei már meghaltak volt és ő hosszas vándorlások után egész örökségének nyakára hágott, Sevilla városába vetődött, ahol elegendő alkalma volt, hogy azt a keveset, ami még megmaradt, az utolsó garasig feleméssze. Miután minden pénze elfogyott és barátai is az utolsó szálig elmaradoztak, nem maradt más hátra, minthogy ő is ahhoz az eszközhöz folyamodjék, melyhez e város léha legényei menekülni szoktak: ugyanis Indiába akart kivándorolni, minden kétségbeesett és kétes spanyol mentsvárába, a levitézlett szélhámosok egyházába, a gyilkosok szabad földjére, a játékosok mennyországába (kiket némelyek "bűvészeknek" szoktak nevezni), a ledér nők csalétkéhez, a sokak kiábrándító álomországába és a kevesek üdvözítő édenébe. Midőn végre elérkezett a pillanat, hogy egy hajóraj Terrafirmába induljon, megállapodott az admirálissal, megvásárolta az utazás idejére szükséges elemózsiáját és sásgyékényét, Cadixban hajóra szállt és búcsút mondott Spanyolországnak. A flotta felszedte horgonyait és általános ujjongás közben, nyugodt és kedvező szélben kivitorlázott úgy, hogy a part néhány óra múlva eltűnt a láthatáron és e helyett ameddig a szem ellátott, a vizek ősatyjánok, Oceánosnak, széles, sima felülete kéklett. Vissza