Ceruzarajz

Előszó

A fák mint szimbólumok különös jelentőséget kapnak Bertók László költészetében. Az Ég és Föld között vannak, egyenes tartásuk irányt mutat a szemlélőnek. Gyökereik szilárdan kapaszkodnak a földbe, lényük jeleket bocsát ki a világon túlra is. Környezetük többnyire nem érzékeli ezeket a jeleket, mert inkább a csábító, könnyű élvezeteknek szolgáltatja ki magát. Keveseknek van érzékük ez iránt a költői nyelv iránt, a költemények csak néhány kiválasztottnál tartoznak szellemi igényeik közé. Végül is nem egyszerű behatolni Bertók jelképrendszerébe.
A költői nyelv és gondolati tartalmak megfejtésének kísérletével próbálkoztak a pécsi Magyar-Német Nyelvű Iskolaközpont tanulói. Fokozott érzékenységet mutattak ezen érzések, impressziók iránt, amelyek sűrítetten a költő verseinek vázát jelentik. A tanulók fordításai a költői nyelv iránti meglepő fogékonyságról tanúskodnak. Tanáraiknak köszönhető e kis kötet létrejötte. Különösképpen kiemelendő Lengyel Józsefné lelkesedése, aki az egészet kezdeményezte és a szervező feladatokat magára vállalta, hasonlóképpen Rüdiger Schulz-Marquardt, Lipták Jánosné, Nagyné Heinemann Irén, Vargáné Fáth Éva, Kisné Örkényi Fanni, Dezső Lászlóné, Zwickl Erzsébet, Harciné Nyéki-Takács Andrea, Englenderné Hock Ibolya tevékenysége, akik örülhetnek nevelőmunkájuk eredményeinek, mivel tanulóikat értő, finoman érző irodalomszerető emberekké nevelték.
Abban a reményben, hogy fennmaradnak és további gondozásban részesülnek az Iskolaközpont régóta fennálló kapcsolatai Bertók László költőhöz, és a költészet számára a fiatalok még nagyobb köre nyerhető meg, ajánlanám ezt a kötetet minden érdeklődőnek. Vissza