Centralista 1996. Húsvét

Előszó

Húsvéti Előszó
(A MEI megalakulásának 165. évében)
Húsvét... Ennek a szónak olyan jelentése van a keresztény ember számára, amit nehéz megközelíteni. Aki járatos a teológiában, az tudja, hogy az üdvösségtörténet központi eseménye, a liturgiában pedig az ünnepek ünnepe. És ez mindennél többet mond. Ha azonban valami sajátos, nekünk szóló megközelítését keressük, túl az újra meg újra elmondottakon, akkor válik ez a titok még időszerűbbé.
A Magyar Egyházirodalmi Iskola - melynek hajdanában titkára és elnöke voltam - arra késztet, hogy elsőként irodalmi visszhangját keressem, éppen csak a legjellemzőbbek közül választva a kettőt. Kivételes, világirodalmi rangja van Tolsztoj emlékezetes regényének, melynek már a címe vallomást tesz: "Feltámadás". Ehhez csatlakozik Pilinszky János nagy visszhangot keltő verseskötete, amely a pártállam nehéz évtizedeiben vállalta a tanúságtételt, és színt vallott, már a címével: "Harmadnapon"... Ennél tömörebben, sokatmondóbban aligha lehetne megfogalmazni a költő vallomását: nem nagypéntek sötétségéé a végső szó, hanem húsvétvasárnap hajnaláé. Továbbá: mi ez a három nap ahhoz képest, ami húsvét hajnalával utána következik?!
Az irodalomhoz a képzőművészet is csatlakozik (ha személyes élményeimből merítek), különösen a festészet. Ebben kiemelkedő jelentősége van Matthias Grünewaldnak, akinek Keresztrefeszítettje elementáris erővel ábrázolja Krisztus áldozatának minden megpróbáltatását, a testi szenvedés iszonyatát. Ezt a festő ilyen megrendítő erővel még nem érzékeltette. Ugyanez mondható viszont Grünewald Feltámadottjáról is, akinek harca fölolvad a fényben. Igazában nem volna szabad elválasztani ezt a két képet egymástól. A szenvedés iszonyata és a feltámadás győzelme összetartozik, amint az ideiglenes sötétség átvált a végleges ragyogásba. Vissza