Táncművészet 1951. december

Előszó

Részlet:
Táncművészet a népi Kínában
Kínában a táncművészet - ugyanúgy, mint a többi művészeti ág -, hosszú múltra tekint vissza és kiváló hagyományokkal rendelkezik. Legjobb példák erre mi népi táncdrámáink. Ezekben a táncokban a férfiak hősiessége és bátorsága fejeződik ki a régi idők harcos életén át, a nők pedig selyemleplekkel, legyezővel, kifejező kéz- és testmozdulatokkal vesznek részt a cselekményben. Ilyen táncdráma a Szancsako (Három út találkozása) és a Tigrisvadászat. A nép köréből származó táncok közül a legjobban elterjedt és a legnépszerűbb a Dobtánc és a Jang-ho tánc. Kína népe több nemzetiségből tevődik össze s minden testvéri nemzeti kisebbségnek megvan a saját nemzeti kultúrája és sajátos nemzeti tánca. A kínai nép azonban a táncok nagy kincsesbányáját az utóbbi száz évben a feudalizmus, az imperializmus és a Csang Kai-sek-rendszer elnyomása miatt nem tudta teljesen feltárni és elmaradt a fejlődéstől a tánc területén.
1927-től kezdve, amikor Csang Kai-sek elárulta népét, a Kuomintang uralta területeken elnyomás alatt éltek a művészeti dolgozók. A táncművészet dolgozói is csak egyéni munkálkodást fejthettek ki ebben az időben. A Kommunista Párt által felszabadított területeken a tánc a hadsereg és a nép általános, közkedvelt művészeti formájává lett. Növelte a tánc a hadsereg harci hangulatát és erős kultúrfegyverré vált a nép kezében. Vissza