Cegléd története

Előszó

A magyar városok jelen fejlődése, emelkedése, átalakulása a legmarkánsabban az Alföld egykori óriásfalvaiban, mezővárosaiban figyelhető meg. A régi kiváltságok, a vásártartási jog, az adózási és vámkedvezmény, a viszonylagos szabadság levegője révén korábban, már a polgárosodás szerény lépéseit tehették meg.
Ma ez a város 40 000 lakosú.
Cegléd évszázadokon át a Duna-Tisza közi "három város" sorsában osztozott; földrajzi helyzete is, társadalomfejlődésének üteme is Kecskemétéhez, Nagykőröséhez hasonló. A kiterjedt mezőgazdaság - a homoki szőlő és gyümölcs - gyors térhódítása révén ideig-óriág munkát adott a földnélkülieknek. Ma már joggal használunk múlt időt, ha mezővárosról beszélünk. A szocialista fejlődés eredményeképpen hatalmas változások történtek. Mind a termelés szerkezete, mind a város társadalma alapjaiban átalakult. Gyors ütemben változott a városkép is; ilyen módon e város Pest megye déli - alföldi - részének központjává vált.
Ezt jelentené Cegléd az ország számára?
Mit jelent nekünk, a város lakóinak?
Az otthont természetesen, mert a világnak ezen a pontján érezzük otthon magunkat. Szeretjük az utcákat, tereket, ahol Dózsa keresztesei, Kossuth népfölkelői tapodtak; az új utcákat, tereket, lakótelepeket, amelyeket mi építettünk, mi csinosítunk a jövőnek. Szeretjük a házakat, amelyekben a múlt megkövesedett, s azokat, amelyek majd rólunk vallanak az unokáknak.
Az ország más részéből érkező itt sajnos nem találkozhat a régmúlt századok építészeti emlékeivel. A vályogból és sárból épült jobbágyházak jeltelenül elenyésztek, amikor a török-tatár hadak végigpusztították a vidéket. De ismert a város a történelem lapjairól. Cegléd neve a legnagyobb szabadságküzdelmekkel fonódott össze. 1514-ben itt, a piactéren kiáltotta el Dózsa György, a parasztvezér: "Tanítsátok meg az esztelen fenevadakat, hogy ugyanolyan módon éljenek, mint jobbágyaik, polgártársaik és ne uralkodjanak rajtuk tűrhetetlen gőggel, féktelenül és igaztalanul! El ne szalasszátok ezt az alkalmat, vívjátok ki szabadságotokat!"
1848. szeptember 24-én Kossuth Lajos, a hazáért aggódó, a népben bízó forradalmár ismét felállott a ceglédi piactér alkalmi emelvényére: "Fel hát fegyverre, szegény elárult, de bátor magyar nép! Kaszára, kapára, kinek mije van. Keljen fel tömegben a magyar nép: és megmenti magát, és megmenti az árva hazát!"
Joggal kérdezheti, akit gondolkodóba ejt az események ilyen találkozása: véletlen-e, hogy két magyar tűz a ceglédi piactéren kapott lángot?
Mit jelenthet tehát Cegléd?
A forradalmi múltat, melyet lakosságunk, intézményeink hűen őriznek, melynek fénylő csillagai voltak Dózsa és Kossuth katonái. De itt bontott zászló 1897-ben a magyar agrárszocialista mozgalom legradikálisabb irányzata, a Várkonyi István vezette Független Szocialista Párt. 1919-ben az országsors eseményekre elsők között reagált Cegléd népe. 1946 januárjában pedig, amikor a demokratikus földreform vívmányai veszélybe kerültek, ceglédi újgazdák tüntető menetben vonultak a fővárosba, elsőként hirdetve a jelszót: "Földet vissza nem adunk!"
Mit jelenthet Cegléd?
Hisszük, hogy ezt jelenti: a forradalmak vállalását! Mi úgy gondolkodunk, hogy ehhez nem elég csak az emlékezés, a szobor és a fényes ünnep. A vállalás tetteket jelent. Más ez a város, mint a régi volt, s naponta változik. Ezt is szeretnénk megmutatni mindazoknak, akik múltunkat és jelenünket ismerni akarják. Vissza