Catullus versei

Előszó

Az i. e. I. század fordulópont volt Róma kotörténetében. Itáliában és a Földközi-tengert szegélyező területeken kialakult a római világbirodalom. Óriási gazdagság halmozódott fel az arisztokraták, a lovagok és a néppárt tekintélyes vezetőinek kezén. Ez a gazdagság azonban jelentős mértékben nem a római nép termelőtevékenységéből származott, hanem a meghódított új provinciák kizsákmányolásából. A régi szabad parasztság a véget nem érő hadjáratok következtében részben kihalt, részben pedig nem bírva a terjeszkedő nagybirtokosok nyomását, koldusbotra jutott, és a nagyobb városokba kényszerült; őrájuk használták először a proletarii elnevezést. Rómában is szükségszerűen felszökött a nincstelenek száma, akik életüket alkalmi munkából, valamint az állam és a gazdagok adományaiból tengették. A politikai hatalomért való belső küzdelem is azt tükrözi, hogy a régi köztársasági államforma alapjaiban megingott. Az optimates és a populares programja több lényeges ponton összemosódott. Mindkét párt az uralkodó osztály szűk rétegéhez tartozott, s képviselőik, ha olykor kerülő úton is, a diktatúra megszerzésére törekedtek. Marius tett először kísérletet arra, hogy a hatalom egyedüli birtokosa legyen, de ez csak optimata ellenfelének, Sullának sikerült (i. e. 82-79). A belpolitikai zavargásoknak ez tulajdonképpen csak a kezdete volt. A Spartacus-féle felkelés (i. e. 73-71) és a hispániai mozgolódások miatt a diktatúra kérdése újra napirendre került. A Catilina-összeesküvés leleplezése, híveinek ítélet nélküli kivégzése (i. e. 63-ban) , majd a kivégzést szorgalmazó Cicero száműzetése azoknak a politikai küzdelmeknek kezdetét jelentette, melyeknek legfőbb irányítói a hatalom várományosai, Pompeius, Caesar és Crassus voltak. Vissza