A megújulás pecsétje

Fülszöveg

Az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája sok éves előkészület után elfogadta azt a nagyszerű feladatot, hogy a hozzá közeledőkkel együtt megvalósítsa a lélek-tudat megszületésének célját, hogy a megújulás pecsétje egyszer felragyoghasson a homlokukon.
Az emberiség jelenlegi én-tudata, minden hozzá tartozó dologgal együtt egy olyan fázis isteni „szükségrendünkben", amely a bukott mikrokozmosznak az eredeti atyai házba való visszavezetését szolgálja. Ezért, aki fenn akarja tartani az én tudatot, az időről-időre elsüllyed. A világ forgó kereke ismét visszavezeti őt egy dialektikus kiindulóponthoz. Aki azonban megkapja a lélektudatot, az teljesen más emberré, új emberré lett. Megváltatott a világ kerekétől; gnosztikus értelemben valódi Vízöntő-emberré vált. A szeretet, amely a Gnózisban van, ekkor teljes mértékben megnyilvánulhat benne.
Az igazi boldogság és dicsőség ebben az egységben, az Atyával való egységben lelhető meg, vagyis egy olyan lélektudat birtokában, amely Istenben született.
„Isten birodalma tibennetek van" - mondja az evangélium. A transzfigurista szellemi iskola tanulója tudja, hogy az új birodalom mindannyiunkban benne van. Ezért az ilyen ember feladata az, hogy önmagában szolgálja e dicsőséges folyamatot. Aki a Gnózist szolgálja - az felebarátját szolgálja, és aki felszabadítja önmagában a birodalmat, az lehet igazán a mások segítségére is. Vissza