Casanova Magyarországon (dedikált példány)

Előszó

Nevének első magyarországi említése elvész a XVIII. század homályában. Annál élénkebben élhetett az akkori Magyarország és magyarság képe az ő emlékezetében, hiszen Memoire-jainak bizonysága szerint, gyakran fordult meg magyarok, diplomaták és katonák, mágnások és kalandorok társaságában. Rendkívül melegen emlékezik vissza Mária Teréziának arra a (talán testőr) kapitányára, akinek Henriette-t köszönhette. Azonban csalódottan írta, hogy a királynővirágkorában a szenteskedés odáig fajult, hogy „azokat a szerencsétleneket, akik bájaikkal és szerelmeskedésükkel üzérkednek — a történelmi Magyarország végvárába — Temesvárra kell küldeni". Bécsi kalandjai során beszámolt arról, hogy egy milánói táncosnő lakásán megismerkedett Erdődy Kristóffal és Kinsky herceggel. Bécsből már csak egy ugrás Pozsony, ahová 1783-ban el is jutott: „Vais báró néhány szép kisasszony társaságában kirándulásra hívott Pozsonyba".
Az újabb kutatások fényénél már nemcsak Henriette kapitányáról és a pozsonyi esetről tudunk, hanem állítólagos „huzamosabb magyarországi tartózkodásáról" is. Held Albert budapesti hírlapíró buzgólkodásának köszönhető, aki „kinyomozta" és 1913-ban a Pesti Hírlapban közzétette „Casanova Magyarországon" c. cikkében a magyarországi tartózkodás addig ismeretlen részleteit.
Forrásaink alapján állítólagos első fordítójának, Zech József Waldemarnak kilétéről sem tudunk bővebb felvilágosítással szolgálni (biobibliográfiáink nem ismerik!), sem a „fordítás"-ról, melynek semmiféle könyvészetben vagy levéltárban nincsen nyoma. Kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy a nevezetes cikk írója által ismertetett első magyarországi Casanova-könyv csak misztifikáció, kegyes irodalmi csalás, amilyenre mind a külföldi, mind a hazai irodalomban számos példa kínálkozik. Ezt a gyanúnkat igazolja az is, hogy az újságcikk szerzője egyhelyütt azt írja „adataimat részint Zech művéből, részint saját jegyzeteimből merítettem".
Ennek a legendás magyar nyelvű Casa noiy -fordításnak a részletes bemutatása, mint korai adat tarthatna érdeklődésünkre számot, mert ha valóban létezett, abban az esetben az első magyar nyelvű Casanova-mű a nemzetközi fordítások sorrendjében az igen imponáló 15. számú helyen szerepelne! A magyarországi tartózkodás kérdését tehát csak akkor lehet tisztázni, ha a Memoire-ok szövege teljes egészében már megjelent. Vissza