A franczia forradalom története I-III.

Előszó

CARLYLE

A tizenkilencedik század első negyede formálta meg Carlyle koponyáját. 1795-ben született, skót paraszt volt az apja és a Carlyle kemény kálvinista paraszt koponyája mintha évszázadok szűkszavú, rebellis skót parasztgeneráczióinak a nyakasságát sűrítette volna magába. Becsület, hűség, istenfélelem csakúgy beletartozik az öreg James Carlyle házának a miliőjébe, mint a zabliszt, a rideg szigorúság és az összeszorított ajkú, komor munka. Carlyle egyszer azt mondotta magáról: „Folytatása és második kötete vagyok az apámnak". Azt is elmondhatta volna, hogy folytatása és utolsó kötete skót parasztok hosszú generációinak. Nagyszerű ormokra vezető pályáján is mindig megmaradt karaktere legbelsejében zseniális rebellis skót parasztnak.
Közben azonban lelki forradalmak hosszú során és kora egész műveltségén keresztül vezette az utja. Már tizennégy esztendős korában Edinburghba került, hogy teológiát tanuljon az egyetemen, de nem birta lélekzettel a dolgot, tanitóskodnia kellett, hogy megélhessen. És itt kerül lelke legelső döntő forradalmához. Arról volt szó: megmarad-e benne épen az ortodox kálvinizmus és akkor lesz belőle lelkipásztor valami eldugott skót faluban vagy legjobb esetben vallási szekta-alapitó Londonban, mint Irving barátjából, vagy pedig összeomlik-e pozitiv hite és szabaddá lesz lelke a kor eszméi és a maga világnézete számára... Vissza