Előszó
TALÁLKA A SIVATAGBAN
Lassan, szinte észrevétlenül halványodtak el a csillagok. A keleti látóhatáron felbukkantak a felkelő nap sugarai és titokzatos szürkületbe borították a sivatagot, mely...
Tovább
Előszó
TALÁLKA A SIVATAGBAN
Lassan, szinte észrevétlenül halványodtak el a csillagok. A keleti látóhatáron felbukkantak a felkelő nap sugarai és titokzatos szürkületbe borították a sivatagot, mely minden irányban addig terjedt, ameddig csak a szem ellátott. Csend uralkodott. A hajnalt megelőző feszült várakozó csend, mintha minden élőlény visszafojtott lélekzettel várna és figyelne.
Hirtelen egy bíborszín fénysugár vörösre festette az eget s ugyanakkor, mintegy varázsütésre, északkeletről repülőgépek fel-felbúgó mély zúgása hangzott fel. Hat foltocska jelent meg, nőttön-nőtt, míg átalakult V-alakban repülő különítménnyé. A vezérgép pilótaüléséről Bigglesworth százados, az R. A. F. (Királyi Légihaderő) népszerű »Biggles«-e figyelmesen fürkészte az alant elterülő pusztaságot. Ezt a kopár, hol sík, hol redőzött kavicsos agyag- és homoktengert imitt-amott szamárkóróbokrok pettyezték, másutt kékesszürke árnyakat vető futóhomok-buckák szakították meg.
Mint valami izzó fémkorong, úgy jelent meg a nap a láthatáron. Magával hozta a hajnali szellőt és abban a percben a légicsapat is lassan kezdett fel-le himbálódzni, mint valami láthatatlan vizén lebegő hajóraj. Az ég fényes acélszínűvé vált és a sivatag színarannyá. Biggles megérintette a rádiókapcsolót, de eszébe jutott, hogy sajátmaga adta volt ki a parancsot a rádiók leállítására, így újra elengedte. Inkább belepillantott a reflektorba, hogy lássa, helyükön vannak-e a többiek.
A gépek himbálódzása még erősödött, mikor a nap egészen felkelt és megkezdte oly fárasztó napi munkáját az bolton, csillogó sugarait a homok óceánjába merítve. Sehol semmi, csak szikla, homok, homok és szikla, és újra meg újra csak homok. Biggles egyre sűrűbben pillantott kapcsolótáblájának az órájára...
Vissza