Capriccio térben és időben

Előszó

A neoklasszicizmus lázadása a rokokó ellen, a fiú lázadása az apa művészeti ideálja ellen, a hagyományos értékek elleni lázadás a felvilágosult eszmék, a szkepticizmus szellemében - ezek azok a paraméterek, amelyek kijelölték Giandomenico Tiepolo művészi útját. Bár nem volt olyan forradalmi mértékben újító egyéniség, mint egyes kortársai, például Jacques Louis Dávid vagy Antonio Canova, művészete számos vonásában mutatható ki az eltávolodás az apai örökségtől, a rokokó utolsó nagy velencei virágkorától és az újító szándék, éspedig a velencei miliő és művészeti hagyomány által meghatározott sajátos módon.
Az emlékkiállítás megrendezésére Giandomenico Tiepolo (1727-1804) halálának kétszázadik évfordulója nyújtotta az alkalmat. Lehetőségét pedig az a körülmény adta meg, hogy a budapesti Szépművészeti Múzeum - hála az Esterházyak gyűjtési szenvedélyének és a múzeumi kurátoroknak, akik a hercegi családtól származó művek kiegészítésére törekedtek - jelentős grafikai anyaggal és értékes festményekkel rendelkezik Giandomenicótól. Ugyanakkor a jelen kiállítás kapcsolódik a közelmúltban megrendezett „A századforduló világa. Európai grafika 1800 körül" című kiállításhoz, amely átfogó képet rajzolt a neoklasszicizmus és preromantika e korszakáról, s amelyen egy művel Giandomenico Tiepolo is szerepelt. Most a fókusz az ő munkásságára irányul, mint a korszak egyik kiemelkedő freskófestőjére és grafikusművészére. Vissza