Cápák

Fülszöveg

Franco fel akarta emelni a gépet, amikor furcsa zajt hallott a motorból. Köhögött, prüszkölt, időnként kihagyott, aztán ismét beugrott, majd ismét kihagyott. A gép abban a pillanatban süllyedni kezdett. Franco próbálta a motort újra beindítani, de nem sikerült.
A föld pedig persze egyre közeledett. Franco minden idegszálával arra koncentrált, hol tudnának viszonylag simán landolni, de csak sziklákat látott mindenütt.
Francónak arra sem maradt ideje, hogy bekösse magát. Sejtette persze, hogyha a sziklának ütköznek, azt egyikük sem élheti túl. Annyira még futotta az erejéből, hogy kilökje a gép tetején nyíló ajtókat, ha esetleg mégis túlélnék a zuhanást, azon keresztül valahogy kimásszanak a roncsból. Aztán az utolsó pillanatban oldalt vetette magát, és szó szerint rázuhant az ájult férfira. A gép hatalmasat rázkódott, amikor a farka beleakadt a sziklába, majd a jobb szárnya leszakadt. Franco úgy érezte, mintha tőből szakították volna ki a végtagjait. Porfelhő úszott körülöttük, csikorogtak az összepréselődött fémlemezek. Mintha a feje tetejére állt volna a világ.
Csodával határos ódon Franco nem vesztette el az eszméletét. Aztán elcsendesült minden, a gép megállt. A portól égett a szeme, nem látott semmit. Valahogy talpra állt, és utolsó erejével kirángatta a gépből az eszméletlen pilótát. A következő pillanatban a gép felrobbant. A robbanás erejétől Franco a földre zuhant, és elvesztette az eszméletét. Vissza