Világtörténelem I.

Előszó

Részlet a könyvből:

Elmélkedés a világtörténelem fölött

Ama hathatós törekvést a szép, igaz, és jó után, mellyre az emberiség azon mértékben ösztönöztetik, a mint előbbre halad rendeltetésre pályáján, egyetlen tudomány sem elégíti ki olly teljesen, mint a történelem. Mi, uj jövevények e világon, hogy utódai legyünk azoknak, kik mielőtt azt ismerték volna, itt hagyák, ideiglenes szemei ama lánczolatnak, mellyben az egyének megsemmisítése által megörökittetik a faj: mihez is tarthatnók maunkat, ha pusztán saját tapasztalatainkra szorulni kénytelenittetnénk? Kissé az oktalanok fölé emelve, s talán ezeknél is szerencsétlenebek, az élv ösztönének, vagy pedig a szükség parancsának engedve, hasonlitanánk az éjféltájban született gyermekhez, ki nap feljötekor azt hiteté el magával, mintha az égi test épen azon perczben teremtetett volna.
Az emberek és könyvek tanulmányozása által életre neveltetünk, s a tapasztalásnak becses, de drága intelmeit előlegezzük magunknak; az egyik tanulmány közvetlenebb és valódibb, a másik pedig kiterjedtebb, változatosb és tartósabb: de ha egymástól szétválasztatnak, mindkettő tökéletlen lesz. A történelem, melly az embernek tanulmányozását, drága kincs gyanánt, könyvekbe rakja le, a két tant szerencsésen összekapcsolja, s az elméletről az alkalmazásra, az iskoláról a társas élet viszonyaira legbiztosabb átmenetet képez. Vissza