Candida

Előszó

Részlet a könyvből:

Szép októberi reggel London északkeleti negyedében; hatalmas terület, amelyet mértföldek választanak el Londonnak Mayfair vagy St. James nevezetű részeitől, de amely nem oly keskeny, nem oly piszkos, nem oly bűzös és nem oly levegőtlen. Itt zajlik le a nem úri középosztály élete. Utcái szélesek és hallatlanul népesek. Bőven el van látva azokkal a csúnya és szükséges vasalkotmányokkal, radikális klubbokkal és vasúti sínekkel, amelyeken sűrűn járnak a sárga villamosok; a fővonalakon begyepesített előkertecskék díszelegenek, amelyeket nem tapos emberi láb, legföljebb a kaputól a hall ajtajáig húzódó sávot; viszont nagyon elcsúfítják ezeket az utcákat a mértföldeken át húzódó csúnya téglaházak, (amelyeknek egyhangúságát közömbösen tűrik az emberek) a sok fekete vasrács, kövezet és palatető, továbbá a sok tisztességesen, de rosszul, vagy tisztességtelenül és szegényesen öltözött ember, akik már beleszoktak ebbe a városnegyedbe s más helyett törik magukat, anélkül, hogy őket is érdekelné a munkájuk. A mi kis energia és buzgalom még megmaradt bennük, az már csak a közönséges londoni ember kapzsisága és az üzleti "elszántság". Még a rendőr, meg a templom sem elég ritka ott ahhoz, hogy megtörje az egyhangúságot. A nap szépen süt, köd nincsen és ámbár a füst elejét veszi annak, hogy az arcok és kezek, a téglák és a falak tiszták és frissek legyenek, mégsem olyan sűrű és nehéz, hogy egy londoni embert nyugtalanítana. Vissza