A hím

Előszó

Részlet a műből:

"Régi, vallásos, mélységes középkori áhitatba merült város Brügge. Az emberek ott mitsem tudnak életről és szenvedélyről. A szomoruság és átszellemült lemondás álmát alusszák egy életen át. Igazi otthonuk a templom, melynek öreg harangjai sosasem kongnak hiába a csöndes utcákon át. az álompalástba burkolt város időtől barnult csucsives házaiban kevés a könyvesbolt, s azoknak homályos kirakataiban a breviariumokat, az imakönyveket, a vallásos kiadványokat,a könyveket, katholikus ujságot és Krisztus követésé-t lepi a por.
A modern elme egész világot elöntő gondolathullámai megtörnek a város komor pompáju falain. Varázsálma mély és dacos. A város középén áll a régi, pompás igazságügyi palota, kövein középkori munkások kezenyoma. Itt, e világtól elzárkózott város jámbor polgárai, kiknek minden emberi szenvedélye a vallásos rajongásban oldódik fel, ez imádságos fanatizmusba merevedett lelkek mondottak itéletet az Élet, a Szenvedély, a Szerelem szenvedésének könyvéről! A filiszter szemérmesség haraggal támadt az ifju Belgium erősödő szellemények két remekművére, s miután hat kiadás terjesztette mindenfelé, szemérmetlenséggel vádolta meg George Eckhoud és Camille Lemonnier két könyét, s hogy a megbélyegzés biztos legyen, Brügget, a mélységes áhitat, a tiszta vallásosság és feszes, szigoru erkölcsök templomos városát bizta meg ítélethozással. De váratlan fordulat történt. Miután a vádló kemény szavai elhangzottak, fölolvasták a szerző inkriminált művét, s a modern gondolkozás forró, káprázatosan szines szavakban világított a komor lelkekbe; az őszinte művészet eleven magja termő talajra talált, s a komoly emberek minden álszemérem nélkül becsületes itéletet hoztak. A fölmentésnek az egész ifju, szabadelvű Belgium örült. Mert ez a vád nem a véletlen műve volt, nem egyetlen kicsinyes lélekből született. Az ítélőteremben jelen volt láthatatlanul az egész ország népe két hatalmas táborra oszolva, hogy megvivja gigászi harcát. Egyik oldalon a sivár maradiság és prüdéria, öröklött, merev formák közé szorított életével és törvényeivel; másfelől az uj idők szabadabb röptü lelke, amelyet épen ez a merev törvény bénít, és a művészek örökké kereső, megváltó gondolatra vágyó szelleme; s az egész szellemi fiatalság, a szabad egyetemek hive s az uj Belgium megteremtője. Mert a pihent talaj termékenysége csodásan gazdag: Meunier, Minne, van der Stapfpen, Jef Lambeaux, a szenvedélyes Felicien Rops, a nagy modern festők Theo van Rysselberghe, Ferdinand Knopff, Joseph Heymans, a költők, Maeterlinck, a misztikus, Huysmaus,a diabolikus, Verhaeren, a pathista, Eckhoud, Lemonnier, Stijn Streuvels, Lerberghe, mind e termékenység gyümölcsei. Az alvó országot a lelkek forradalma rázta meg, melyet nem lehetett többé elfojtani. A személyes és művészi szabadság kitört koporsójából." Vissza