Caius Valerius Catullus összes versei

Szerző

Caius Valerius Catullus

Szerkesztő

Katona Tamás

Fordító

Devecseri Gábor

Budapest

'Caius Valerius Catullus: Caius Valerius Catullus összes versei ' összes példány

Kiadó:	Magyar Helikon
Kiadás helye:	Budapest
Kiadás éve:	1967
Kötés típusa:	Nyl kötés
Oldalszám:	136 oldal
Sorozatcím:
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	18 cm x 13 cm
ISBN:
Megjegyzés:	950 példány számozott kiadásban jelent meg.

Értesítőt kérek a kiadóról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

Kit lepjek meg e kedves új kötettel	5
Kismadár, szemefénye kedvesemnek	7
Oly kedves nekem ez, miként a fürge	7
Sírjatok Venusok, ti is Cupidók	7
E kis hajó, mely itt pihen, barátaim	8
Éljünk, Lesbia, és szeressük egymást	9
Flavius, ki a kedvesed? Hiszen ha	10
Kérded, Lesbia, csókot adni hányszor	10
Szegény Catullus, épp elég az őrjöngés	11
Jó Veraniusom, te többretartott	12
Varusom, mikor éppen őgyelegtem	12
Furius s Aurelius, Indiát is	13
Marrucinus Asinius, be csúnya	14
Nálam jó lakomát ehetsz, Fabullus	15
Drágább, mint a szemem világa csak ne	16
Hogyha tán a jövőben egynehányan	16
Rádbízom magam és reád szerelmem	17
Majd szátokba s a seggetekbe fúrom	17
Ó, Colonia, nagy hidat kívánsz, ünnepi táncod	18
Ó, Aurelius, éhezések atyja	19
Varus barátom, ismered jól Suffenust	19
Pénzed nincs soha, nincs neked cseléded	20
Ó, Juventiusok virága, legszebb	21
Nyulacska szőrénél puhább kis férfiszabja, Thallus	22
Házacskádra a déli szél sosem fú	22
Ős falernusi borfiúja, hozz már	23
Piso társai, könnyű vándorok, ti!	23
Ki tudja nézni ezt, ki tudja túrni is	24
Alfenus, szerető társaidat megcsalod álnokul	25
Ó, Sirmio, te gyöngyszemecske minden szép	25
Vágyom rád, gyönyörű kis Ipsithillám	26
Fürdőtolvajaink jeles vezére	26
Dianát követő komoly	26
Gyöngédversű barátomat keresd föl	27
"Évkönyvek", Volusius-írta szar könyv	28
Parázna kocsma és ti kocsmatestvérek	29
Bánat gyötri Catullusod, keserves	30
Egnatius, mivel fehérfogú, mindig	30
Mily rossz szellemed űz, szegény Ravidus	31
Ameana, az ócska szerteprütykölt	31
Rajta, hedecasyllabus-sereg, mind	32
Üdvözlégy, te leány, te nem kis orrú	33
Kis birtokom, légy bár Sabinum, vagy Tiburs	33
Acmét tartja ölében és beszél is	34
Eljött már a tavasz meleg szelével	35
Éhes Socration s te Porcius, ti	35
Mézédes szemedet, Juventius, ha	36
Romulus unokái közt, ki most él	36
Tegnap, Licinius, pihenve, játszva	36
Úgy tűnik nékem, hogy az istenekkel	37
Mi az, Catullus, élni mért akarsz tovább?	38
Jót nevettem imént, a néptömegben	38
Otho csöpp feje, Erius parasztos	38
Ártatlan soraimra már megintcsak	39
Áruld el, kérlek, ha nem haragszol	39
Jaj de kedves eset, Cato, nevess jól	40
Összeillik a két parázna szépen	40
Nézd csak, Lesbia, Lesbiánk, barátom	431
Bononiából Rufa Rufulust szopja	41
Oroszlán szült-e libyai szirtek közt	41
Ó, ki fönt Helicon hegyén	42
Itt van az este, fiúk; nosza, keljetek: esteli csillag	51
A vízen sebes hajóján mikor Attis elutazott	54
Pelion-ormi fenyők, és törzsek, mondja a monda	57
Bár szakadatlan kín bágyaszt, s ez a mély szomorúság	59
Az, ki a tág égbolt minden sugarát kikutatta	71
Ó, te ki oly kedves vagy a férjnek is, és az apának	74
Hogy balsors-verten, keserű bajtól leteperten	76
Nem hallgathatom el, Múzsák, hogy mily komoly ügyben	78
Csak ne csodáld, Rufus, hogy olyan nő nincs, aki gyengéd	81
Mondja szerelmem, hogy férjéül kit sem akarna	82
Volt, aki hóna alatt, s méltán, dühödött bakot őrzött	82
Mást nem is ismersz már, egyedül - mondtad te - Catullust	83
Többé már ne reméld, hogy bárkit jóakaratra	83
Gelliusunk hallotta, hogyan szid bácsija folyton	83
Lelkem olyan mélységbe zuhant már, Lesbia, vétked	84
Visszatekintve ha lelhet örömre, ki tudja nagyon jól	84
Rufus, kit botorul hittem, s be hiába, barátnak	85
Gallus egyik testvérének gyönyörű felesége	85
Lesbius, az, kit nemzetségednél, te Catullus	86
Gellius, az mért van, hogy a szád, az a szép pici rózsás	86
Drága Juventiusom, nem akadt, mondd, ily sokaságból	86
Szívbeli hála gyanánt ha Catullus két szemefényét	87
Lesbia, férje előtt, szapul engem, szid szakadatlan	87
Khedvest mond, valahányszor kedvest mondana, mindig	87
Gyűlölök és szeretek. S hogy miért teszem? Én se tudom, hidd	88
Quintia soknak szép; hószínű a bőre, alakja	88
Egy nő sem mondhatja, hogy ily szerelemmel imádták	88
Mit tesz, Gellius, az, ki az anyját és a hugát is	89
Gellius oly karcsú! Mivel oly készséges az anyja	89
Mágus legyen a sarja tilos viszonyodnak anyáddal	89
Gellius, azt hittem, hogy hozzám ebben a vészes	90
Lesbia egyre csak ócsárol, folyton gonoszul szól	99
Nem töröm én magamat, Caesar, soha tetszeni néked	99
Mentula férfilotyó. Hát ezt teszi Mentula? Mondják	91
Cinnám Zmyrnáját láthatjuk végre: kilenc tél	91
Néma ölkébe ha bármi gyönyört befogadhat a sírban!	91
Vallom, hogy mindegy (másképp ne szeressen az ég sem)	92
Poshadt Victius, elmondhatni terólad, amit csak	92
Ambrosziánál jobb mézédes csókot oroztam	93
Caelius Aufilenust s Quintius Aufilenát	93
Sok nép országán jöttem, sok tengeren által	94
Drága barát bármily titkát ha közölte baráttal	94
Vagy megadod tízezer sestertiusom, nosza, Silo	94
Róla beszélnék rosszat, róla, ki életem, és ki	95
Mentula, lám, Heliconra akar felmászni: a Múzsák	95
Szép ifjút aki lát kikiáltó oldala mellett	95
Volt, aki vágyakozott, de reményeveszetten esengett	95
Cominius, vén csirkefogó, ha a nép akaratja	96
Életem, ígéred, hogy boldog lesz a szerelmünk	96
Aufilena, a jó szeretőt dícsérjük örökké	96
Aufilena, ki férjével megelégszik egészen	97
Sok jár házadhoz, Naso, de kevés, aki véled	97
Konzul először volt Pompeius, Cinna! s azévben	97
Mentula dús, mondják, s igazuk van: furmumi földje	97
Mentula birtoka nagy: harminc hold jó legelője	98
Buzgó lélekkel nem is egyszer versre vadásztam	98
Utószó	101
Jegyzetek	113