Előszó
Részlet:
"Az érvelés, hogy bizonyos beszédaktusokat helyénvalóbb viselkedésként, mint beszédként érteni, a cenzúra kérdésének megkerülése. Úgy tűnik, a cenzúra a beszéd korlátozása, ha pedig a...
Tovább
Előszó
Részlet:
"Az érvelés, hogy bizonyos beszédaktusokat helyénvalóbb viselkedésként, mint beszédként érteni, a cenzúra kérdésének megkerülése. Úgy tűnik, a cenzúra a beszéd korlátozása, ha pedig a gyűlöletbeszéd, a pornográfia vagy a melegek színvallása többé már nem „beszédként" értelmezett, akkor ezeknek a tevékenységeknek bármelyikén végrehajtott korlátozás többé már nem tűnhet cenzúrának. MacKinnon valóban azzal érvelt, hogy az általa tervezett és támogatott pornográfia elleni rendeletek nem cenzúraként értelmezendők, hanem inkább úgy, mint amelyek az Alkotmány Egyenlő Védelem Záradékának [Equal Protection Clause] hatókörét törekszenek kitágítani. Amit a szólásszabadság ügyének tekinthettünk volna, az most a lényegi egyenlőség kérdéseként értelmezendő.
Ha nem ragaszkodunk a cenzúra jogi definíciójához, akkor olyan pozícióba kerülünk, ahol rákérdezhetünk, hogy a beszéd és viselkedés közti különbségtétel szabályozása maga hogyan áll a cenzúra egy implicitebb formájának szolgálatában. Ha azt állítjuk, hogy a beszéd bizonyos fajtája nem beszéd, és ezért nem cenzúra tárgya, már cenzorként lépünk fel. Sőt a cenzúrának ez a sajátos gyakorlata túllép a jogi definíció határain, még ha a jogot egyik eszközeként mutatja is fel.
SZEMBEN A CENZORRAL
A cenzúra hagyományos értelmezése abból indul ki, hogy az állam gyakorolja azok ellen, akiknek kevesebb a hatalmuk. A kevesebb hatalommal rendelkezők hagyományosan azzal védekeznek, hogy szabadságukban, néha kifejezetten a szólásszabadságukban korlátozzák őket. Legtöbbször azt nevezik cenzúrának, ami személyek vagy a beszédük tartalma ellen irányul. Ha azonban a cenzúra a beszéd létrehozásának egy módja, mely előre megszabja, hogy miből lesz és miből nem lesz elfogadható beszéd, akkor nem fogható fel kizárólag a törvénykezési hatalom értelmében.
A hagyományos nézet szerint, úgy tűnik, a cenzúra a támadó beszéd elhangzását követi: a beszéd már támadóvá vált, amikor valamely szabályozó szervhez folyamodnak. De azon nézet szerint, melyben a cenzúra beszédet hoz létre, ez az időbeli viszony megfordul."
Vissza