Előszó
Részlet a könyvből:
"A faragott tölgyből való templomszék, amelyen sir Horatio Hornblower ült, nagyon kényelmetlen volt s a beszéd, amelyet Westminster dékánja tartott, halálosan unalmas....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"A faragott tölgyből való templomszék, amelyen sir Horatio Hornblower ült, nagyon kényelmetlen volt s a beszéd, amelyet Westminster dékánja tartott, halálosan unalmas. Hornblower fészkelődött, mint egy gyermek és mint egy gyermek bámult köröskörül a templomban s a gyülekezetre, hogy elterelje figyelmét fizikai fájdalmáról. Feje fölött ivelt annak az épületnek a gyönyörű ablakdíszétése, amelyből Hornblower megfontoltan állapíttta meg, hogy a legszebb a világon, volt valami matematikailag megnyugtató abban, ahogy a szátágazó minták újra meg újra találkoztak, valami szellemes logika. A névtelen munkás, aki a faragást végezte, jövőbelátó, alkotó ember lehetett.
A beszéd még tartott, és Hornblower attól félt, hogy ha véget ér, még énekelni is fognak, miseinges kóristák éles-magas hagon, ami megint kínosan fogja zavarni, még kínosabban, mint a prédikáció vagy a tölgyszék, Ezt az árat kellett fizetnie, hogy egy szalagot és egy csillagot viselhessen, mint az igen tiszteletreméltó Bath-rend lovagja. Minthogy tudták róla, hogy betegszabadságon van Angliában, hogy már teljesen felgyógyult, nem kerülhette el, hogy megjelenjék a Rendnek ezen a nagyon fontos szertartásán. A kápolna mindenesetre batásos volt, a tompa napfény, amely beszűrődött az ablakokon át, visszaverődött és lélek-emelő izássá sokszorozódott a lovagok bíborpalástjain és csillogó rendjelein. Legalább ez szólt emellett a pompa és hiúság mellett, igazán szép volt, valami különös és hatásos módon szép, még a történelmi asszociációk felidézése nélkül is. Talán a szék, amelyen ült, régmult éveken ugyanilyen kényelmetlenséget okozott Hawke-nak vagy Anson-nak, talán Marlborough az övéhez hasonló bíborban és fehérben fészkelődött s nyugtalankodott egy hasonló prédikáció alatt.
Vissza