Folia Entomologica Hungarica 1/1980.

Előszó

Megemlékezés AMBRUS BÉLÁ-ról (1909-1979)
Szeptember 5-én kísértük utolsó útjára a pesterzsébeti temetőben AMBRUS Bélát, hogy elbúcsúzzunk Tőle, a magyar rovartan egyik kiváló művelőjétől. Személyében olyan entomológust vesztettünk el, aki élete utolsó percéig fiatalos lelkesedéssel gyűjtött, kutatott, rendezte a múzeumi gyűjteményt. 1909. november 3-án született a Trencsén megyei Belluson. Szegény sorsú szülei nehezen nevelték fel, mégis lehetővé tették számára, hogy elvégezze a tanítóképzőt Esztergomban. Tíz évig Kisterenyén tanított, majd 1939-től a budapesti Tankerületi Főigazgatóságon folytatta pedagógiai tevékenységét. 1945-ben neveztek ki | a pesterzsébeti elemi iskola igazgatójának, ahol a felszabadulás után először kezdődött meg az oktatás Budapesten. Az újjáépítés során vállán súlyosan megsérült, majd ennek szövődményeképp tüdőfertőzésben megbetegedett. Tartós betegsége miatt kellett abbahagynia az aktív tanítást. Mint biológus szakfelügyelő folytatta tevékenységét a fővárosban. Eme] ott a Fővárosi Pedagógiai Szeminárium munkájában rendkívül tevékenyen vett részt. Alapító tagja a pesterzsébeti Helytörténeti Múzeumnak. Időközben megszerezte a főiskolai biológia-kémia szakos tanári oklevelét is és 19 52-ben nyerte el a "Kiváló tanár" minősítést. 1972-ben ment nyugdíjba.
AMBRUS Béla felnőtt korában, az 1950-es évek derekán kezdett el foglalkozni a gubacsokozó darazsakkal, szúnyogokkal és más Ízeltlábúakkal, sőt a gubacsokozó moszatokkal és gombákkal is. A pesterzsébeti múzeum részére végzett gyűjtések során figyelt fel a Gubacspuszta, Gubacsi ut helyi nevekre. A helytörténet felől közeledett az entomológia felé.
Tudományunkkal elválaszthatatlanul összeforrt és nemcsak értelmével, hanem szívével-érzelmével is művelte azt. Hallatlan akarással, ügyszeretettel és mindvégig tántoríthatatlan lelkesedéssel végezte cecidológiai munkáját. Néhány éven belül jelentős gubacsgyűjteménnyel rendelkezett, amit 1956-ban- az emlékezetes tűzvész után - a Természettudományi Múzeumnak ajándékozott. Tulajdonképpen ez volt múzeumunk gubacs-törzsgyűjteménye, amit azután maga AMBRUS Béla gyarapított tovább. Megközelítően harmincezer kapszulából álló gyűjteményt hagyott nekünk örökbe. Ezt a gyűjteményt úgyis értékelhetjük, mint a világ egyik legnagyobb gubacs-gyűjteményét. Vissza