Mérgeskígyók

Előszó

Kecalkoatl, a tollaskígyó, azaz a három főisten egyike már igen megöregedett. Hosszú élete során sok jót tett az emberekkel. Egy alkalommal például hangyává változott és ellopta a hangyabolyból a kukoricát, hogy az embereknek adhassa, de megtanította nekik a drágakő megmunkálásának nehéz mesterségét, a tollmozaikok készítését, a kalendárium használatát, az épületek építését, a csillagok járásának törvényszerűségét, és ki tudná még felsorolni mi mindent. Az emberek persze mindezekért szerették és tisztelték, de az istenséget ez már nem tette boldoggá.
Egy alkalommal meglátogatta őt ellenlábasa, Teszkatlipoka, és édes, hízelgő szavakkal fordult hozzá:
- Miért ülsz itt búsan, te aki az elemek ura vagy, aki mindent megtehetsz amit csak akarsz? Nemde az élet örömei hiányoznak? Hát akkor ne késlekedj, tedd azt, amihez kedved van.
- Tudod, nem lehet. Fogadalmat tettem, - felelte a tollaskígyó. - Ha megszegem amit ígértem, bajt hozok az emberekre.
- Mit törődsz még velük! Nem elég hogy megteremtetted őket, megajándékoztad fiaikat a tudományokkal, a kultúrával és minden mással, amiről addig fogalmuk sem volt? Neked pedig nem jár semmi? Gyere, hagyd szomorúságod, igyál velem ebből a mámorító italból, és mulassunk együtt.
A főisten hagyta magát elcsábítani, és elfogadta Teszkatlipoka poharát, ezért a toltékokat egyik csapás érte a másik után, az éhínségtől a járványokig. Sokan meghaltak a becsületes emberek fiai közül, mire Kecalkoatl bódult feje tisztulni kezdett, és végre ráébredt, hogy nem csak leitta magát, hanem húgával is hált, és meglátta azt is, mit tett hűséges tisztelőivel, az emberekkel. Nagyon elszomorította az istenséget a látvány, és úgy döntött, hogy eltávozik a toltékok földjéről, mert nem tud a becsapott emberek szemébe nézni.
Fogta tehát kígyókból álló tutaját, és tengerre szállt, de előtte megígérte, hogy egyszer majd visszatér.
Az indiánok a parton állva figyelték, ahogy a főisten lassan eltűnik a távoli messzeségben, de szívük mélyén már alig várták, hogy újra visszajöjjön... (tolték legenda)
Kecalkoatl, akit a toltékok szakállas férfiként ábrázoltak, kétszeresen is „becsapta" híveit, mert a neki szentelt évben nem ő, hanem Cortez és katonái szálltak partra, és hogy ők mennyire nem voltak istenek, arról az indiánok hamarosan meggyőződhettek. No, de ez már egy másik történet...
Hüllők, kígyók, mérgeskígyók... Ezek mind olyan fogalmak, melyek többnyire borzongást, félelmet vagy undort váltanak ki belőlünk. Pedig - mint azt az előzőekben láttuk - a természeti népek közel sem ilyen egyértelműen ítélik meg ezeket az állatokat.
Ezzel szemben napjaink természettől eltávolodott embere, a borzongással együtt, fokozottan érdeklődve tekint ezekre az ismeretlen lényekre. Ez az érdeklődés sokszor olyan nagy, hogy egyesek megpróbálkoznak siklókat, óriáskígyókat, sőt mérgeskígyókat is otthonukba vinni, és ott terráriumban ápolni. A mai ember, a jelen kornak megfelelően a tudomány által keres választ kérdéseire. Vissza