Búza, búza, de szép tábla búza

Előszó

A folklór iránti érdeklődés egyetemessége és a fiatalabb nemzedékek éneklőkedvének a megelevenedése bátorít, hogy közreadjuk e néhány népi éneket. Célunk, hogy ez a gyűjtemény is gazdagítóan gyarapítsa azoknak a kiadványoknak a számát, amelyeknek elsőrendű feladata a köznapi éneklőkedv támasztotta igények kielégítése; műsoranyagot kínálva egyszersmind művelődési házaink és otthonaink énekcsoportjainak, valamint népzenét művelő muzsikusainak. Ennek a célnak rendeltük alá gyűjteményünk megszerkesztését is. Folklorisztikai-filológiai (tudományos) szempontokat ezért csakis annyiban követtünk és érvényesítettünk, amennyiben az - megítélésünk szerint - még az ilyen, elsősorban népszerűsítő célzatú kiadványnak is csak javára szolgálhat. Így például eltekintettünk a szöveganyagnak az olyan tájnyelvi-hangtani esetlegességeitől, amelyek kizárólag a nyelvész vagy a folklorista szakember számára bírhatnak jelentőséggel. Érintetlenül hagytuk azonban az olyan ejtési formákat (szóalakokat és hangkapcsolatokat), amelyek a népi éneklésmód sajátságaira utalnak, vagy amelyek az adatközlő-énekes egyéni előadásmódjának zenei hangzás tekintetében is értékes tulajdonságai. Ilyen például az -ért toldalékot csonkító kislányé' (kislányért), egymásé' (egymásért) szóalak, valamint a kislán (kislány) ejtési forma, vagy akár a két magánhangzó közé gyakorta beékelődő j-s alakzat, mint amilyen a Jaj de hosszú jez az út; Ha ja fia katona nem volna stb. Vissza