Búza Barna szobrászművész kiállítása

Előszó

Részlet a füzetből:

"Búza Barna Vésztőn született 1910-ben. - 1928-tól 1934-ig a Képzőművészeti Főiskolán Szentgyörgy István tanítványa volt. 1935-36-ban római ösztöndíjas. 1937-ben a Velencei Biennálén kiállít. - Pályakezdésekor az izmusok párhuzamosan alakultak egymás mellett, a hagyományos, az újszerű, az absztrakt és puritán, a barokkos-impresszionista formafölfogás a szobrászatban érdemes hazai és külföldi mesterekre hivatkozhatott.
Búza Barna mentes maradt az egyoldalúságtól, a szélsőségek nem kísértették meg, józansága, amely formaérzékenységgel és a szépség iránti áhítattal párosult, a későbbi évtizedekben sem vesztette el egyensúlyérzékét és ez iránytűként vezette. Útján nincsenek bizonytalanságról árulkodó szakadékok, vagy nyaktörő stílusváltozások. Egyenes vonalú kiteljesedés jellemzi művészetét. - Merte vállalni, ami egészséges, természetes, őszinte és becsületes. Noha művészetének egyik lényeges anyaga a fa, ugyanakkor a kővel, bronzzal és terrakottával is jól bánik. - A szobrászi felfogás és anyagismeret mestereként jelenik meg előttünk valamennyi technikában. Benne él korában, mindig kapcsolódik a valósághoz abban az értelemben, hogy a látvány gazdagságát nem utasítja el, - még ha átfogalmazza is azt. Búza Barna szemléletében és alkotó munkájában a művészi találékonyság és tudás természetes követelmény." Vissza