Bútor, szobor, bútor

Előszó

Nap, mint nap sejtettem, hogy a lelkemben élő ismét élő alkotást. Művészete a holt anyag új életgyermek mondani szeretne valamit. Egyik reggel re keltése.
arra ébredtem, hogy már nincs velem. Megijedtem, A nyuszitól kezdve a kaméleonig, a táncoló pár, a hiszen ezt a gyermeket, egész életem titkát, félve teve, az antilop, a vénülő fa bogaraival, a rande-őriztem, s most mégis eltűnt. Aztán valahonnan a vúra vágyó kismajom, a kecses madarak, Dezsőke, saját gyerekhangomat véltem hallani. A hang felé akiben ikerlakás található elülső és hátsó bejárattal, fordultam, amely egy szép, mesebelinek tűnő faszo- mind-mind ennek a fát ismerő és tisztelő varázslóbor harmadik fiókjából szólított meg. Odaköltözött, nak az alkotásai.
Magamat összezsugorítva felmásztam hozzá csodás Valóban itt volt az ideje, hogy a művész végre
kis lakásába. Azt mondta: Látod, ez a Kazuár. És könyvbe költöztesse alkotásait : a szoborbútorokat,
megfogta a kezem, hogy együtt keljünk útra, a fel- Ez a művészvilágban is egyedülálló műfaj rajongó
nőtt és a gyermek, s megnézzük a szobrokat, az érdeklődésre, ragaszkodásra tarthat számot,
alkotásokat fából, amelyeket a legcsodásabb Aki e könyvben Sprok Antal szoborbútoraival
matériából mesélt elő a művész. találkozik, előbb-utóbb maga is elindul gyermek én-
Bolyongani kezdtünk hát Sprok Antal mérnök úr, jével, s belefeledkezvén a mesebeli alakokba,
egykori kedves tanítványunk mesés, de mégis oly csodálatosan szép fafelületekbe, szellemes szerkezeti
természetes világában. Barátok közt voltunk megoldásokba, végül maga is beköltözik egyikükbe,
öregedően és fiatalon is. Hűséges barátok között, A könyvvel és alkotásaival a művész nemcsak a fát,
hiszen a fa kezdettől fogva a hűséget jelképezi az minket is elvarázsolt, ember számára. A fához csak az nyúlhat, aki valami
nagyon értékeset készít belőle. Dr. Winkler András egyetemi tanár Sprok Antal kivételes mesterségbeli tudással és kifogyhatatlan fantáziával kelti életre szobrainak egyedülálló, csodás világát. Szoborbútorait szeretni, simogatni kell, amely a közösség, a család tagjaivá avatja őket.
A művész az egykori élőlényből, az élő fából készít Vissza