Gondolkoztam, tehát voltam

Fülszöveg

Burkus Valéria könyve, a Gondolkodtam, tehát voltam, rövidke, publicisztikai, illetve bölcselkedő fejezetekkel indul... de aztán két dolog is arra kezd inteni bennünket, hogy itt valami más készül.
Először is a hang, a tónus melegsége (a tónus a legfontosabb a művészetekben, ezt már többen is megállapították) erős, földalatti, epikus áramokra utal. Először kezdenek megjelenni a kis bánáti és bácskai városnevek, otthonos helyszínek, kezdenek felbukkanni a família tagjai... észre se vesszük, hogy egy konvencionális, publicisztikai bevezetővel, illetve fordulattal máris kezdetét veszi az epikus valami, amit a meleg, bölcs tónus ígért: a regény... A tulajdonképpeni kisregény lakásainak leírásával veszi kezdetét. Írni mostani lakásában kezd, amely egy ismerősöm szuteréni virágüzletére néz, s ott is ér véget. Ezek a lakások Kovacicán, Debellácson, Becskereken, Topolyán, Pacséron és Szabadkán találhatók, de hősnőnk a Banjicai táborban is megfordul például, mindenhol rengeteg hurcolkodással, poloskákkal való küzdelemmel, a baromfiudvarért, a kis virágoskertért való harccal. Közben írónőnk pártfeladatból férjhez megy a mozgalom egy macedón származású emberéhez, akit lelőnek. Második férjével Topolyán ismerkednek meg, de már Pacséron házasodnak össze, ahol a férj a szövetkezet igazgatója.
Pacsérról Szabadkára vezet az út, ahol talán a legkülönösebb lakás következik, noha Szabadkán is sok-sok helyen lakik még majd mostani lakásáig, többek között a munkahelye (a 7 Nap szerkesztősége) fölött, a Nicin-palotában is. Ez a legkülönösebb hely, nem kis meglepetésünkre, nem más, mint: a Sárga ház néhány terme... Mindig elolvastam, félre raktam iróink róla szóló írásait, egyfajta antológiát kezdve róla... Az utolsó Sárga házról írt sorokat Németh István Házioltárából másoltam ki magamnak... Na már most, ennek a még részben képzeletbeli antológiának, az egyik legszebb, legeredetibb, legborzasztóbb fejezetét írta meg Burkus Valéria...
Jó volt olvasni ezt a kéziratot, mint különben Burkus Valéria előző könyvének a kéziratát is (kár, hogy a harmadik könyvet, amire hivatkozik nem ismerem - talán érdekes lenne egyszer egy fedőlap alatt is kiadni őket)... Tolnai Ottó Vissza