Előszó
Részlet a könyvből:
A történelem kovácsolta eggyé Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Ung és Ugocsa pereméből azt a megyét, melyet Váci Mihály, e táj szülötte a haza baloldalának nevezett. Ide...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
A történelem kovácsolta eggyé Szabolcsból, Szatmárból, Beregből, Ung és Ugocsa pereméből azt a megyét, melyet Váci Mihály, e táj szülötte a haza baloldalának nevezett. Ide rohanvást érkezik a Tisza, hogy merész ívvel karolja át a hatezer négyzetkilométernyi vidéket, amelyet megszelídülten szel át a Szamos, kanálisba kényszerítve a Kraszna, ágakra szakadva a Túr. A megye három országgal határos. A Szovjetunió, Csehszlovákia és Románia a szomszédai, a határ két oldalán élők rokoni szálai és kultúra, a szellemiség közvetítői is.
Szabolcs-Szatmár a természet megáldotta minden szépséggel: máig őrzött csodavilágában otthon van a ritka madár, a jégkori virág, az évszázados fa, a sosem bolygatott ősgyep. A ma itt hazát találó több mint félmillió ember minden sejtjében hordozza a múltat. A história edzette az itt élőket, akik szüntelen csatákat vívtak vízzel, széllel, urasággal, szegénységgel, a szélrevetettség átkával.
A Nyírben, Szatmárban, Beregben, a Rétközben, a Nyíri Mezőségen, a megye sokszínű tájegységeiben hosszú idő alatt alakult ki a sokféleség egysége, melyben a honfoglalók öröksége a Partium szellemiségével, a kálvinista racionalizmussal és a görög katolikus buzgósággal, a szabadságharcos lelkesedéssel és a parasztmozgalom lázadó keménységével keveredik.
Vissza