Kamanci Balázs

Fülszöveg

Több mint ötszáz évvel ezelőtt élt vidékünkön egy ember - mindegy, hogy pap volt vagy politikus -, nem tudott belenyugodni abba, hogy minden előre elrendeltetett, hogy csak az a dolgunk, hogy mások akaratát szolgáljuk, hogy mit sem változtathatunk a sorsunkon, az életünk alakulásán.
Nem tudott belenyugodni, s mit tehetett? Elhatározta, hogy változtatni fog a világ dolgain. Mit jelent ez, saját életünkből, tapasztalatunkból tudhatjuk. Nem könnyű határozni, még kevésbé - lemondást, áldozatot követel - megvalósítani szándékunkat. Most is így van, akkor sem volt másként.
Akkor, ötszáz évvel ezelőtt is nagyon nehéz volt.
Kamanci Balázs megpróbálta a legnehezebbet. Mint a krónika mondja, prágai diákévei után megszervezte Kamancon és környékén a huszita mozgalmat. A husziták a római egyház hatalmával és tanításával szálltak szembe, lényegében azonban korunk, a feudális társadalom embertelensége és igazságtalanságai ellen harcoltak.
Nem jelképesen, hanem fegyverrel a kezükben, életüket sem sajnálva, a máglyahalált is vállalva. A kis szerémségi mezővárosok az akkori világ legnagyobb hatalmával szálltak szembe, és hittek a győzelemben. Volt, aki vállalta, volt, aki megtorpant...
Ma is így van. Az ember naponta kerül válaszút elé, aki ember akar maradni, annak nem lehet, soha nem is volt kétséges, hogy a megtorpanás után melyik úton induljon.
Kamanci Balázs. Blasius de Kamanec. 1437. Mit tettem volna én az ő helyében? Vagy mihez kezdene ő most az én dilemmáimmal? Hányszor feltettem magamban ezt a kérdést az elmúlt évek folyamán! Nem a válasz miatt. Kielégítő választ úgysem adhatok. Maga a kérdés az érdekes, az izgató. Vissza