Büntetőeljárási jogunk kalandjai

Fülszöveg

Arra a munkára, amelynek végeredménye ez a könyv lett, kizárólag a szakmai kíváncsiság indított.
Harmadéves joghallgatóként az 1958/59-es tanévben tanultam büntetőeljárási jogot. A tananyag - értelemszerűen - az 1951-ben elfogadott büntető perrendtartásnak az 1954-es módosítás utáni változatára épült. Tapasztalataim szerint minden jogász számára az egyetemen tanult jog a viszonyítási alap; számomra tehát ez lett a büntetőeljárási jog mértékadó formája, és minden későbbi szabályozást ehhez mértem. Négy évtizedet dolgoztam az ügyészségen. Bőven volt lehetőségem a büntetőeljárási jog működését „belülről" megfigyelni.
Határozottá vált az a meggyőződésem, hogy évtizedeken át elhallgattak előttem valamit, aminek az ismerete szakmai szemszögből fontos lett volna, s ezt szerettem volna végre megtudni. Úgy érzem, jórészt sikerült.
Az érdeklődő olvasó - reményeim szerint - a következő lapokról nem csak azokhoz a tényszerű ismeretekhez juthat hozzá, amelyet már az én generációm is csak egyéni kutatás útján szerezhetett meg.
Képet alkothat magának arról is, mi a hatása a jogra és a hivatásra annak, ha az elvek politikailag motivált lózungokká lényegülnek át és hiedelmekként működnek.
Aki működő szervezetek gyakorlati gondjaival birkózik, aligha ér rá arra, hogy a könyvtárakban bogarásszon. Ha azonban valaki ezt megtette, érdemes lehet a leleteket mások számára is hozzáférhetővé tennie. Ez a célom. Vissza