Bűneset nem történt (dedikált példány)

Fülszöveg

Az író nem készen születik, egyedfejlődése néha évtizedekig tart. Ennek előrebocsájtása után is kissé meglepő, hogy a „Bűneset nem történt" c. könyv szerzője: Dr. Benedeczky István nyugalmazott egyetemi tanár, hetvenkét éves korában jelentkezik szépirodalmi alkotással. Igaz, 1995-ben megjelent már egy könyve: „Apáthy István a tudós és hazafi" címmel, de ez a mü inkább tudományos ismeretterjesztő jellegű, vagyis nem szépirodalom. Mi e rendhagyó jelenség magyarázata? A Szerző erről így vall: „Egyetemi tanulmányaim megkezdését nehéz vívódások előzték meg, mert egyformán érdekelt az orvostudomány, az irodalom és a vegyészet is. Végülis nem az orvosi fakultásra jelentkeztem, mert a beteg emberekkel való személyes találkozások során rájöttem, hogy az orvosi pálya nem nekem való. Mehettem volna irodalmárnak is a bölcsész karra, de attól féltem, hogy a szépirodalmat el fogja nyelni a rákosista politika. Ez a félelmem a későbbiekben többé-kevésbé igazolódott is. Beadtam hát a... Tovább

Fülszöveg

Az író nem készen születik, egyedfejlődése néha évtizedekig tart. Ennek előrebocsájtása után is kissé meglepő, hogy a „Bűneset nem történt" c. könyv szerzője: Dr. Benedeczky István nyugalmazott egyetemi tanár, hetvenkét éves korában jelentkezik szépirodalmi alkotással. Igaz, 1995-ben megjelent már egy könyve: „Apáthy István a tudós és hazafi" címmel, de ez a mü inkább tudományos ismeretterjesztő jellegű, vagyis nem szépirodalom. Mi e rendhagyó jelenség magyarázata? A Szerző erről így vall: „Egyetemi tanulmányaim megkezdését nehéz vívódások előzték meg, mert egyformán érdekelt az orvostudomány, az irodalom és a vegyészet is. Végülis nem az orvosi fakultásra jelentkeztem, mert a beteg emberekkel való személyes találkozások során rájöttem, hogy az orvosi pálya nem nekem való. Mehettem volna irodalmárnak is a bölcsész karra, de attól féltem, hogy a szépirodalmat el fogja nyelni a rákosista politika. Ez a félelmem a későbbiekben többé-kevésbé igazolódott is. Beadtam hát a jelentkezésemet az ELTE vegyész szakára. A biológia-kémia tanárszakra vettek föl. Nem tanárként, hanem szak-biológusként végeztem 1955-ben. „Ellenzéki" magatartásom miatt egy tanyára helyeztek Veszprém megyébe, feleségemet pedig Szekszárdra „száműzték". Ilyen esetekben szokták a jó angolok mondani: No comment! Egy jóbarátom segítségével a Pécsi Orvostudományi Egyetemre kerültem, s ott orvos-biológussá lettem. 1982-ben neveztek ki egyetemi tanárnak a Szegedi Egyetem Állattani Tanszékére. Szerettem a szakmámat, eredményes voltam a tudományos kutató munkában is, hisz vendég professzornak hívtak meg: Oxfordba, Göttingenbe, Regensburgba és az ausztráliai adeladei egyetemre is. Szakmai elismertségem ellenére is ott szunnyadt bennem a ki nem éált irodalmi érdeklődés, ezért hatvanegy évesen önként nyugdíjba mentem, hogy szépírói hajlamaimat kibontakoztassam. Hogy ez sikerült-e, döntse el a tisztelt olvasó." Vissza