Bűncselekmények áldozatai a rendszerváltás országaiban

Előszó

A társadalmi tömegjelenségek statisztikai módszerekkel tanulmányozhatók, a bűnözés pedig egyre tömegesebbé váló tömegjelenség. A bűnügyi statisztika adattára a bűnözés megismerésének fontos és nélkülözhetetlen eszköze, különösen azok kezében, akik beavatottak a forráskritika rejtelmeibe.
A bűnözés statisztikájának értékeléséhez, a tendenciák tárgyilagos megítéléséhez és a nemzetközi összehasonlításhoz megbízható adatokkal kellene rendelkezni, nemcsak a hatóságok tudomására jutott, hanem a rejtett bűnözés mennyiségéről, szerkezetéről, összetételéről és főleg dinamikájáról is. A bűnözés számbavételének jelenleg Magyarországon alkalmazott módszerei erre alkalmatlanok.
A rendőri-ügyészi statisztika igazságügyi rendszerszemléletet tükröz, az elkövetett eseményeket, az elkövetőket veszi számba, és kevés tekintettel van az áldozatokra. Nemcsak a bűnözés valóságos terjedelme megismerésének szükséglete, hanem - többek közt - "a bűncselekmények" áldozatai iránti érdeklődés növekedése, a közösségre épülő bűnmegelőzés és a rendőri szolgálat elszámoltatásának igénye" (Zvekic, Alvazi del Frate, 1996) is elvezetett a mára már világszerte egyre jobban terjedő, az áldozattá válást tanulmányozó módszerek kialakulásához. Egyre több országban végeznek rendszeresen ilyen felméréseket és ezek láthatóvá, mérhetővé teszik a rejtett bűnözésnek legalább egy részét.
A módszer nem is nagyon bonyolult, a szociológiai vizsgálatok és a közvélemény-kutatások mindennapi eszköze. A lakosság meghatározott részével interjút készítenek, kérdéseket tesznek fel írásban, személyes találkozáson vagy telefonon. A kérdőívet postázzák vagy közvetlenül adják át, esetleg kombináltan, egyidejűleg interjút is készítve és aztán statisztikai módszerekkel feldolgozzák a válaszokból kapott adatokat.
A szociológiai jellegű felmérések használhatóságáról hazánk lakosságát az országgyűlési választások előtti közvélemény-kutatások .jóslatainak" milliméter pontosságú beválása győzte meg.
A szociológiában kialakult ilyen módszerekkel (Heller, 1961) adatokat gyűjtenek arra, hogy a megkérdezettek vagy a családtagjaik sérelmére az elmúlt időszakban hány bűncselekményt követtek el, tettek-e feljelentést vagy sem és, ha nem, akkor miért nem fordultak a rendőrséghez. Az utóbbi években a felmérések rendszerint a kérdezettek biztonságérzetére és a rendőrség munkájáról alkotott véleményére is kiterjednek. Vissza