Előszó
Részlet a könyvből:
"1881 január végén, néhány héttel az előtt, hogy II. Sándor orosz cárt a nihilisták bombája széttépte, mérföldhosszúságú gyászoló menet kísérte sírjába Szentpéterváron, mint hivatalos nemzeti szentet, azt a Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijt, akinek özvegye számára 5000 rubel nyugdíjat s gyermekeinek kincstári neveltetést rendel a cár ukáza - s akit 32 évvel azelőtt ugyancsak cári ukáz mentett meg a lázadónak kijáró bitótól.
Mi történt itt e 32 év alatt?
Egy gyötrelmes élet zajlott le; az orosz eszme bajnoka fejlődött ki; a világirodalom egyik legkülönösebb írója alkotta meg műveit.
1.
Az évszázadok és adatok csak úgy alig valamit mondanak el ebből a betegséggel, nyomorgással telt életből, ahogy leghíresebb regényének, a Bűn és Bűnhődésnek tartalmáról keveset árul el két sorban összefogható cselekménye: Raszkolnyikov előre megfontolt szándékkal megöl egy öreg asszony s utóbb jelentkezik, hogy ő gyilkos.
1821: születik Moszkvában. Apja orvos, mint Flauberté.
1837: anyja meghal; öccsével Pétervárra kerül diáknak.
1838:apja meghal.
1841: a katonai mérnökkari akadémia növendéke.
1843: a cár hadseregének tisztje.
1844: kilép a hadseregből, ír és nyomorog.
1846: az első regény: Szegény emberek.
Nagy siker, amelyet novella novellára, regény regényre követ minden nagyobb feltűnés nélkül. Ábrándos tervezgetések, ülésezések Petrasevszkij titkos társaságában a cenzura, jobbágyság, züllött közigazgatás ellen. A rendőrség kinevezi őket összeesküvők-nek s ezért
1849: elfogatás, halálraítélés, kegyelem a bitó alatt.
1850-54: négy év Szibéria, omszki fegyház."
Vissza