Bulyba Tárász

Előszó

Sokat vitatkoztak már azon, hogy Gogoly Bulyba Tárásza naiv éposz-e, vagy a naiv éposz karikatúrája és hogy a főhős nagyszerű hős-e, vagy - mint Don Quixote - karikatúrája a hősnek.
Németországban pedig most, hogy talán már ötvenedik kiadása megjelent, azon törik fejüket a kiadók, antiszemita regény-e, vagy filoszemita? Valljuk meg, a regény művészi értéke szempontjából ez egészen mellékes kérdés. Mivel azonban az első kérdésre adandó válasszal a másikra is megfelelhetek, nem térek ki elöle.
A Bolyba Tárász műfajilag ugyanaz, ami Don Quixote: egy rajongó, exaltált kor naiv és túlhajtott lelkesedésének torzító lencsén át való szemlélete. A hibák is, az erények is rettenetesen megnőnek és elváltoznak, és a nagyító lencse alatt roppant együgyűnek látjuk a kozák hadi-köztársaságot, amely harcra kerekedik azért, mert Bulyba Tárász fiai még nem próbálták meg a háborút és még együgyűbbnek akkor, amikor a török elleni készülődést hirtelen abbahagyják, pedig ott lehetett volna becsületesen "rabolni", - és hirtelen nyugat felé fordulnak, a lengyelek ellen, mert ott a "katholikus papok ekébe fogják az igazhitű orosz parasztot, a zsidók pedig miseruhából csináltatnak asszonyaiknak szoknyát. Természetesen az egész kozák társaság állandóan részegen fetreng és csak a háború alatt józanodik ki néha-néha, hogy - jobban tudjon verekedni, meg rabolni. Vissza