Képmutatók cselszövése

Előszó

Részlet:

I. felvonás
A függöny mögül tompán hallatszik több ezer ember kitörő nevetése. Szétnyílik a függöny. A Palais Royal színpadát látjuk. Nehéz függönyök. Címeres, díszes zöld színlap, nagy betűkkel: "...KIRÁLYI SZÍNTÁRSULAT..." és apróbetűs szavak. Tükör. Karosszékek. Jelmezek. A két öltöző összetalálkozásánál, az őket szétválasztó függönynél, hatalmas clavicembalo áll. A másik öltözőben, nagyméretű feszület előtt, mécses ég. Az első öltözőben balra egy ajtó van. Számtalan faggyúgyertya ég (a fénnyel, úgy látszik, nem fukarkodnak). A másik öltözőben az asztalon csupán egy színes üvegű lámpa áll. Mindenre, tárgyakra és emberekre egyaránt (La Grange-ot kivéve), valami szokatlan esemény, aggodalom és izgalom nyomta rá a bélyegét. La Grange, aki nem játszik a darabban, elgondolkozva ül az öltözőben, sötét köpenyt visel. Fiatal, nemes arcvonású és komoly férfi. A lámpa titokzatos fényt vet arcára. Az első öltözőben Bouton áll, háttal felénk, és a függönyön levő hasadáson kukucskál ki. Szinte a hátáról is látni, hogy mohón érdeklődik a látvány iránt. A Bűvész be-bedugja képét az ajtóból. Kezét a füléhez tartva hallgatózik. Kitörő nevetés hallatszik, amely hatalmas hahotába megy át. Bouton különféle zsinórokat húzgál, és a hang elhalkul. Egy szempillantás múlva a függöny résén keresztül Moliére jelenik meg, és a lépcsőn az öltözőbe fut le. A Bűvész szerényen visszahúzódik. Moliére-en túlzottan nagy paróka és túlméretezett föveg. Kezében pallos. Moliére Sganarelle-nek van kikészítve, hosszú lilás, bibircsókos az orra. Nevetséges látványt nyújt. Bal kezét mellének szorítja, mint az olyan ember, akinek valami baj van a szívével. Arcáról folyik a festék. Vissza