Bulcsu

Fülszöveg

„- Gyönyörűségeim! - fordul Simor az ifjú táltosokhoz - tudjátok-é, hogy az ember-angyal-állat háborúban jut legközelebb Teremtőjéhez? A halál egyben születés. Mikor az élet kihuny, kialszik egy csillag, de az Atyaisten mindenre ügyelj újat gyújt. Tudja ezt szíve mélyén minden érző lény, növény, állat, ember. De ti magatok sose kezdjetek békétlenséget, harcot vagy háborút, mert az ilyen mind az Ördögtől való. Várjatok békével, amíg az Úristen állít döntés elé benneteket. Minden nagy pusztítás egyben a Teremtő Akarathoz intézett kérés, könyörgés, ima. Serkenti és kötelezi a Világmindenséget, ezért ne is féljetek az igaz háborútól. Nem ismerhetitek, hogy az ember, a család, a nép nagy, vagy akár végső tragédiája milyen értelmet nyer a Világmindenségben. Azt nélkülem is tudjátok, hogy a Szent Háború célja a jók mentése és a Gonosz vesztése, és ezt Mennyei Agátok sem gondolja másképp."
A történelem az élet tanítómestere - mindennapi döntéseinkhez fontos az elődeink életéből merített tapasztalat. Aki elolvassa e könyvet, beavatottá válik. A hivatalosan tanított történelem hiányérzetet teremt, először csak érezzük, majd zsigereinkben tudjuk, később a valódi forrásokat megismerve tapasztaljuk, hogy nem az igazságot tanítják az iskolákban. Mi hát az igazság? Tény, hogy forrásszegények a tankönyvek, az általános iskolától az egyetemig olyan nézetrendszert mutatnak be a múlt leírására, amely legfeljebb egy szűk szelete a valóságnak, ha nem éppen ellentétes azzal. Könyveink gyakran egy ki nem mondott cél alátámasztására használják múltunkat, és ez a cél nem ritkán esik egybe a magyarságot alávető, kihasználó és gyarmati sorba taszító érdekekkel.
A rendelkezésünkre álló források végtelen gazdagsággal mutatnak gyökeresen más történelmi tapasztalatokra. A befogadásukhoz nyitott lélek és az információk arányos kezelésének képessége szükséges, amit egyelőre csak a kiválasztottaknak tanítanak, így az átlagember számára hozzáférhetetlen. Ha a forrásokat vizsgáljuk, azok sokkal gazdagabbak, ha nem csak a magyar nyelven elérhető dokumentumokból vonunk le következtetéseket, hanem vesszük a fáradságot, hogy a nemzetünk múltjához kapcsolódó bajor, szász, török, örmény, francia feljegyzéseket, évkönyveket, adatforrásokat elemezzük. Végtelen a forrás, véges a tudás. A kettő egyeztetéséhez kulcs az adathitelesítés, szűrés, kiemelés és tipizálás, valamint a korábbi munkák látókörén kívül eső alapvető motivációk, a vallási késztetések, életösztönből fakadó küldetések, személyiségi mélymagban rejlő sorsvezetettségek bemutatása.
Bizonyított tény, hogy az emberi tapasztalat a legmagasabb rendű tudás, következésképpen ha nem sikerül élményszerűen bemutatni a múlt történéseit, akkor az olyan felesleges adattenger marad, amelyben eligazodni képtelenség, hétköznapi életünkre ható következtetéseket levonni pedig lehetetlen. Ebben a történetben Bulcsu vezér életén keresztül mutatjuk meg, mi az, amiben a XXI. században többet kell nyújtani a kanonizált forrásfeldolgozásnál, a romantikus, realista vagy bármilyenista történelemszemléletnél. Szépirodalmi eszközökkel éltünk, szándékosan nyitva hagyva a kutatók számára az ajtót a teljesebb feldolgozás felé. Meggyőződésünk, hogy a modern történelemkutatást nem lehet többé elválasztani a gazdaság, a földrajz, a vallás, lélektan és ezek számtalan társtudománya eredményeitől, de legalábbis nem kerülhet a végeredmény, azaz bármely tárgyú történelmi leírás azokkal ellentmondásba. Ilyen szintetizáló munka eredménye e könyv, melynek olvasásához a képolvasás, az illusztrációk nyomán folytatódó belső képalkotás is hozzátartozik. Szándékaink szerint e folyamatban szabadabb és teljesebb világba jutunk mindannyian, olvasók és alkotók egyaránt. Igyekeztünk a tényeket úgy feldolgozni, hogy minden korosztály számára tartalmazza azt a többletet, amely bennünket írásra, rajzolásra, könyvkiadásra késztetett. Vissza