Bülbül hadnagy

Előszó

Részlet a kötetből:

"Egy rossz keskeny divány volt a szobában, valóban kényelmetlen volt ez a divány, ezt is ugy rekvirálták valahol, de lehet, hogy a szemétdombon találták, odahajitották ki az oroszok s onnan cepelték föl a katonák az emeletes kis sarokszobába a hadnagy urnák. A divány is vándorolt. Isten tudja, honnan indult el, hol járt, hol szenvedett, amig ideért az üres, piszkos, rideg galíciai szokol-szobába. A hadnagy Dunántulról jött. Nagy utat tett meg, amig eljutott a galíciai hómezőkig s lefekhetett az idegen díványra. Künn pihézett a hó. Nagy távolságból, mintha súlyos, beteg szívdobogás lett volna, némelykor idehalkult az ágyúdörgés.
A lépcsőn Ropogtak. A hadnagy álmos félszemével az ajtó felé pislantott.
- Valami két nő, igenis ketten vannak, - vigyorgott be a tisztiszolga derűs arca.
- Jó, - mondta a hadnagy, - hadd jöjjenek. Felült, könyökét a divány meredek támlájára támasztotta, ugy várt. Azok bejöttek. Az egyik kövér volt és szőke, esetlen télikabát feszült rajta, kék szeme bizonytalanul tétovázott a telefüstölt szoba kissé nehéz levegőjében. A másik kicsiny volt, sárgászöld kabátkája ügyesen takargatta reszkető mellecskéjét, sötétbarna szemével nyugtalanul és nyugtalanitón nézegetett körül, mintha már járt volna itt, keresne valakit ebben a szobában és véletlenül mást találna, mint akire gondolt. Vissza