Előszó
Részlet a könyvből:
"- Fordulj csak meg, fiam! Ejnye, de nevetséges vagy! Micsoda póparuha van rajtatok? És mindenki ilyenben Jár az akadémián?
Ezekkel a szavakkal fogadta az öreg Bulba a két...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
"- Fordulj csak meg, fiam! Ejnye, de nevetséges vagy! Micsoda póparuha van rajtatok? És mindenki ilyenben Jár az akadémián?
Ezekkel a szavakkal fogadta az öreg Bulba a két fiát, akik a kievi burszában tanultak és most hazajöttek az apjukhoz.
A két fiú éppen hogy leszállt a lóról. Két derék legény, akik még nagyon gyanakodva, félénken pillantgattak körül, mint a szemináriumból csak pár nappal ezelőtt elbocsátott diákok. Kemény, egészséges arcukat azok az első puha pihék borították, amelyeket még nem érintett borotva. E furcsa fogadás apjuk részéről nagyon megzavarta őket és szemüket a földre szegezve, mozdulatlanul álltak mind a ketten.
- Álljatok csak, álljatok! Hadd nézhesselek meg benneteket alaposan - folytatta megforgatva őket micsoda, hosszú maskara van rajtatok! Micsoda nagyszerű maskara! Ilyen hosszú lajbit még nem pipált a világ! Próbáljatok meg csak szaladni benne te, akármelyiktek! Hadd lám, nem húzódik-e az uszálya a földön és nem botolsz-e el a szárnyában?
- Ne nevess, apám, ne nevess! - szólalt meg végre a nagyobbik.
- Nézd már, micsoda kakas! És mért ne nevetnék?
- Hát csak! Bár az apám vagy, de ha tovább is nevetsz rajtunk, Isten bizony megütlek!
- Ejnye, szedte-vette kölyke, mit mondtál?! Az apádat? - mondta Bulba Tárász, ámulatában pár lépést visszahőkölve."
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal