Előszó
Baráti körben már régebben megkérdezték tőlem, hogy min dolgozom. Amikor bevallottam, hogy Henry Morton Stanley életét akarom megírni s hogy erre vonatkozó tanulmányaim itt vannak már évek óta összegyüjtve, nagyon elcsudálkoztak és tudni akarták, hogy mi érdekeset találok ezen az emberen, akinek a tettei sem a történelemben, sem a jelenben eleven nyomokat nem hagytak s akinek a neve már csaknem feledésbe merült. Kétségbe vontam ezt, azt mondottam, hogy neve körül ott lebeg a dicsőségnek az a titokzatos melódiája, amely behatol az emberiség tudata alá, nevének megvan az a félreérthetetlen ritmusa, amely csak milliók nyelvén születik meg s amit ők feledésnek neveznek, az tulajdon feledékenységük. Belátták, hogy Stanley személyét és művét illetőleg nem valószínű, hogy tévednének, de azt szerették volna megértetni velem, hogy személyéből és művéből is hiányzik az, amit páratlannak, példaadónak és követendőnek hiszünk. Egyikük megjegyezte: miben különbözik Stanley attól a nagyszámú, érdemes úttörőtől, aki csakúgy, mint ő a tizenkilencedik század második felében átkutatta az afrikai kontinenst, éppen olyan bátor, elszánt és áldozatkész volt, mint ő, de tudományosan tehetségesebb és emberileg szerényebb. Mivel több ő Nachtigal-nál, Schweinfurth-nál, Rohlfs-nál, vagy Livingstone-nál, Baker-nél vagy Casati-nál, a többi százról nem is szólva. Valld be csak, fűzte hozzá gúnyosan, ez a Stanley csak valami hóbortod neked s ami az alakjában izgat téged, az szükségszerűen még nem győzhet meg bennünket a jelentőségéről. Azt válaszoltam, hogy vállalkozásom aligha szorul igazolásra; beismerem, hogy alakja izgat, de ennek megvan a maga mélyebben fekvő oka. Lehet, hogy tisztán lélektani, lehet, hogy Stanley jellemében van. lehet, hogy tipusában, lehet, hogy korában rejlik. De ne hagyjátok figyelmen kívül azt sem, mondottam, hogy ifjúkori benyomások is beleszólnak a dologba; 15-20 esztendős voltam ennek az embernek a sikerei, diadalai idején; kortársa voltam; a világ tele volt vele; gyermekek és ifjak egész nemzedékének a hőse volt; mintha harsona szólna, olyan volt, ha Stanley nevét kiejtették. Az ilyen ember létezése kétségtelenül valami meseszerű volt akkoriban. Rendben van, mondották, akkoriban; de ma már elhangzott a mese; ma már ez a kép a többi porlepte kép galériájába tartozik, amelyet meg se nézünk. Mit jelent ma nekünk Stanley? Csak az a kérdés, mit jelent nekem. Geografus? Felfedező? Kalandor? Végtére is mi közöd hozzá.
Vissza