Bukfenc és Cézár

Előszó

Részlet a könyvből:
"Bukfenc és Cézár karácsonya
Egy havas téli reggelen Bukfenc a szőrgombolyag kis pulikutya boldog mosollyal ébredt, s miközben nagyot nyújtózkodott, ezt mondta:
- Jaj, de szép álmom volt. Beköszöntött ismét a karácsony!
- Nincs is már messze, talán két hétbe telik - válaszolt pajtása a Cézár névre hallgató izmos farkaskutya.
- Kisgazdink, Zsolti a csegenttyűt rázta. - folytatta Bukfenc az ábrándozást -, mi pedig berohantunk a szobába, és elkezdtünk szimatolni a karácsonyfa körül.
- Csak te, Bukfenckém, mert te mindig velős csontról ábrándozol és húsos koloncokról.
- Igaz, nem is volt érdemes szimatolni, hisz végül tavaly is két piros kötött sapkát kaptunk ajándékba. De minek nekem télen a kötött sapka, mikor akkora hajam van, hogy báránybőr sapkának is beillene. Alig látok tőle, mindig a szemembe lóg.
- Mégis viseled, egész télen a fejeden volt, mert élvezted, hogy megbámulnak benne. S ha nem voltam a közelben, külföldi kutyának adtad ki magad.
- No, de serkenjünk fel - nyújtózkodott még egy nagyot Bukfenc. Kiszabadultak a fürdőszobába, nagy lubickolást csaptak, aztán a reggeli elköltése után, ismét a szobában telepedtek meg. Cézár elnyúlt a kedvenc karosszékében, pipára gyújtott, s bodor füstfellegeket eregetett. Bukfenc a szőnyegen nyugtatta állát, elmerült gondolataiba. Pajtása szavára rezzent csak fel.
- Ha már szóba hoztad a karácsonyt - mondta Cézár - azon kellene töprengnünk, mit is vegyünk ajándékba a mi kis gazdinknak.
- Venni sok mindent vehetnénk, de miből? Szegény kutyák vagyunk. Nem hordunk erszényt a nyakörvünkön.
- Hát azt nem. De csak tudunk pénzt szerezni valahonnan. Van egy ötletem! - csillant meg Bukfenc szeme. A tévében láttam, hogy egy kutya ült az utcasarkon, kalap volt előtte, az emberek pedig pénzt dobáltak neki. Ezt mi is megcsinálhatnánk." Vissza