Csupakóc

Előszó

Lenni, vagy nem lenni?
Előszóként sokak szemében furcsának tűnhet e cím, pedig valós gondokat takar. A szerző, - jelen esetben Bujáki Lívia - kísérletet tesz verseskötetével arra, hogy belépjen a rangot jelentő kötetes szerzők táborába és már első kötetével meghódítsa az olvasókat.
Bujáki Lívia fiatal, szép és jó verseket ír. Ráadásul verseivel és prózai munkáival is szolgálni akar: emberséget, igazságosságot és mindent, ami érték társadalmunk számára. Vállalkozása merész, de nem reménytelen. Most már sok minden csak rajta és környezetén múlik. Akár bevalljuk, akár nem, de tény: a költők manapság nem születnek, hanem formálják őket az olvasók, mecénások, kiadók, kritikusok. S ha mindez összejön, megnyílik előtte a csillagos égbolt. De ez már nemcsak a költészetén, a személyiségén is múlik.
Ez a könyv Bujáki Lívia nagy álma most megszületett a fiatalság reményével, az előrelépés sokat ígérő nagy lehetőségével. Ma, amikor száz és ezerszámra születnek a holt könyvek, amelyeket senki vagy alig néhányan olvasnak, nagy a tét: élővé lesznek-e Bujáki Lívia versei, megveszik-e, olvassák-e, belőle. Ehhez az olvasók érdeklődését fel kell kelteni, meg kell nyerni hozzá a médiákat, sajtót, versmondókat és mindenkit, aki tehet az ügyért. Például iskolákat, művelődési otthonokat.
Összefogás egy fiatal költőért! Ez is szerves része e kiadványnak. Reméljük sikerül.
Sok szerencsét Bujáki Lívia, sok örömet az első kötetéhez és az induló költői pályán.
Tehát lenni? Mi a FAOSZ bízunk benne, hogy igen.
Varga László
FAOSZ főtitkár Vissza