Előszó
Engedje meg a Tisztelt Olvasó, hogy a fiú jogán ajánljam figyelmébe édesapám, néhai Czomba Ferenc írását, amely községünk, szülőfalunk, kinek-kinek egykori vagy jelenlegi lakhelyéről szóló értekezés, történeti áttekintés.
A könyvet nem rutinos történészként, hanem községe, szülőfaluja és életének szintere iránt elhivatottságot érző emberként írta. Még aktív idejében kezdte az anyagok gyűjtését, amelyet nyugdíjazását követően is folytatott. Tette mindezt lelkes kitartással, azzal a tudattal, hogy ezzel is gazdagabb lesz a falu, s még egyszer adhat valamit amely maradandó, s talán az utókor sem kezeli hálátlanul.
Igen, hogy még egyszer adjon, valamit felmutasson a község érdekében, a községről. Hiszen ezt tette egész életében, a Bujon közszolgálatban eltöltött 38 éve alatt, amelyet nyugdíjasként még 8 évvel hosszabbított meg a Vízműtársulat elnökeként.
Életeleme volt az aktív lét. Idejét nem kímélve, fáradtságot sohasem ismerve viselte gondját VB titkárként a falunak. Minden rezdületét ismerte a községnek, az itt lakók problémáit átérezte, s ennek szellemében tett meg mindent a falu fejlesztéséért az életkörülmények, a szolgáltatás és ellátás javításáért. Szerénységére jellemző, hogy a könyvben szereplő községi beruházásokat csak címszavakban sorolja fel. Pedig mindezen beruházások, amelyek az 50-es, 60-as és a 70-es években történtek, javarészt az Ő munkásságának eredményei. Talán egy-egy külön fejezetet is megérdemelnének, hiszen némelyikük igen sok nehézség, küzdelem árán valósult meg. Külön ki lehetne emelni pl. a régi cigánytelep, "Vígtelep" felszámolását, az új lakások építését illetve vásárlását, mellyel igen sok települést megelőzve valósult meg a buji cigányság normális életkörülménye.
Sorolhatnánk hosszasan és részletesen a hosszú évtizedek alatt végzett aktív munkát, társadalmi tevékenységet, amelyet mindig a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, tisztességgel végzett. Ebben bizonyára fellelhető az apai örökség, hiszen nagyapám id. Czomba Ferenc 32 évig volt Hangya szövetkezeti és községi pénztárnok, köztiszteletnek örvendő közéleti személyiség.
Édesapám emlegette is sokszor, hogy "apám és én 70 évig szolgáltuk a községet."
Vissza