Buddha gyermekei (dedikált példány)

Előszó

Gyermek- és ifjúkorom misztikus érdeklődéssel és tartózkodással figyelt régiója volt Indokína.
A kevéssé tájékozott sihedernek az ismeretlen szépség és az egzotikum mellett a politikai viharoktól és háborúktól szabdalt földrajzi területet jelentette Kambodzsa, Vietnam, Thaiföld, Laosz és Burma. A vietnami háború, a vörös khmerek iszonyatos tettei mellett az utóbbi évtizedekben a sötét fátyol szövedékein keresztül megcsillantak Hátsó-India csodái, a ragyogó mosolyok országaként megjelenő Thaiföld, Angkor elsüllyedt és újrafelfedezett világa, az immár Myanmarként emlegetett burmai sztúpa- és pagodaerdők. Sajnos, a Pattayát és Phuketet elárasztó turisták töredéke szán időt Thaiföld és az innen könnyedén elérhető, környező országok kulturális kincseinek megismerésére.
2006 januárjában hatan nekivágtunk Bangkok és környéke, valamint Kambodzsa felfedezésének. A téli Európából tízórás repülőúttal érkezőket Bangkok nemcsak a 32 fokos fülledt kánikulájával, hanem a tizenötmilliós metropolis lüktetésén is áttörő nyitottságával és bájával sokkolja. A régió kapujának átlépése és újabb rövid repülőút után lenyűgözve barangoltunk Angkorban, amely kulturális és gazdasági szempontból a 15. századig Hátsó-India meghatározó jelentőségű központja volt. A természeti és építészeti csodákon túl a városok, falvak - különösen a vizek - lakói jelentettek maradandó élményt. Gyorsan megszületett a döntés, és ugyanez a hatfős társaság a zárt és ismeretlen Myanmarba tért vissza 2007. január elején. Előítéletekkel és részismeretekkel. Vissza