Előszó
A buddhizmust az egyik legfontosabb világvallásnak tekintjük, és kétségtelenül nagy hatással van bolygónk spirituális életére. Becslések szerint a világ országainak felére közvetlen hatást gyakorolt a buddhista gondolkodás. Nehéz megbecsülni, valójában hány gyakorló buddhista él földünkön, az azonban nyilvánvaló, hogy a buddhizmusnak az a képessége, hogy megragadja az emberi képzeletet, ma éppoly erős, mint amikor a Buddha ismertette tanait "A középútról" öt ember, az első követői előtt a szarnáthi Vadas-parkban, Kr. e. 450 táján.
Ezen a tanításon ő maga hosszan és keményen töprengett, mielőtt nyilvánosságra hozta, mivel olyannyira kifinomultak és igényesnek vélte, hogy követését csupán kevesekről tudta elképzelni, és lám, korunkban, amelyben állítólag a materializmus az uralkodó világnézet, a Buddha spirituális elképzelésének ereje még mindig mélységes és egyre növekvő befolyással bír, kivált Nyugaton. Ez sokat árul el arról, hogy mit is fedezett fel ez az ember mély meditációban. Sokat árul el rólunk, emberi lényekről is. Azért olyan erőteljes szavainak a hatása, mert közvetlenül olyasmiről szólnak, ami mindannyiunkban megvan, és amit áthatóbb pillanatainkban homályosan felismerünk?
Erre a kérdésre csak akkor találhatunk választ, ha időt szentelünk annak a megismerésére, hogy mire jött rá ő a maga életében, mit akart kifejezni a tanítással töltött évek során.
Napi gondolatok formájába rendezve, ez a kötet olyan aforizmákat tartalmaz, amelyek különböző módokon fejezik ki a buddhizmus tanainak lényegét. Ezek a gondolatok elsősorban a Kr. e. az első században papírra vetett Páli Kánonból valók. Arról a kéziratgyűjeményről van szó, amely írásba foglalta a Buddha addig szájhagyomány útján továbbadott tanításait. A kötetben szerepelnek részletek más munkákból is, amelyek központi helyet foglalnak el az emberi szellem bőséges kiáradásában, amely a buddhista irodalmat alkotja.
Vissza