Előszó
Üdvözlet az idegennek, üdvözlet a vendégnek, aki a világ valamelyik sarkáról - akár fantáziában - elindult Budapest felé s most vonat, autó, hajó, repülőgép vagy csak a gondolat röpíti egyre...
Tovább
Előszó
Üdvözlet az idegennek, üdvözlet a vendégnek, aki a világ valamelyik sarkáról - akár fantáziában - elindult Budapest felé s most vonat, autó, hajó, repülőgép vagy csak a gondolat röpíti egyre közelebb felénk.
Bárki legyen is, király, vagy szolga, milliárdos vagy filléresutas, uralkodóknak kijáró ünnepélyességgel akarjuk őt fogadni, ezért elébe megyünk már a határig és piros szőnyegként bontjuk ki előtte ezeket a szavakat, ezeket a betűsorokat, hogy minden lépését simává és könnyűvé tegyük.
Egy magyar asszony a szerzője ezeknek a kézenfogó jótanácsoknak, egy magyar ujságíró, aki lelke és pályája nyugtalanságában többször besétálta már szinte a világot s lelkiismeretét nem egy ilyen "Ami nincs a Baedekerben" könyv terheli.
A földgolyó csak színesre festett, ruganyos játéklabda a kezében, amellyel elszórakozik, ha rátör a névtelen nosztalgia, amelynek célja éppoly indokolatlan volt már az Egyenlítő, mint az Északi Sarkkör, de ami folyton visszacsengő refrén benne, valahányszor csak hazatér a Duna partjára, a patrióták, sőt lokálpatrióták ellenállhatatlan rajongása: mennyi szépségünk, értékünk, mutogatnivaló érdekességünk van nekünk is a magunk portáján!
Vissza