Budapesti negyed 2001. tavasz

Előszó

Talán már a múlt század második felében sem nagyon akadt olyan budai vagy pesti polgár, aki ne érzékelte volna a két város(rész) lakóinak életmódbeli különbségét. A mindennapi élet tapasztalatait irodalmi toposzok erősítették fel, és az idők folyamán ezek maguk is beépültek a városlakók tudatába. Ha manapság végigsétálunk a Váci utcán vagy megállunk a Tabán helyén, ha leülünk egy percre a pesti Duna-parton és engedjük, hogy hasson ránk a „hely szelleme", óhatatlanul felidéződik bennünk Krúdy, Heltai vagy Márai egy-egy, az adott városrészt bemutató művének részlete. Az olvasottak megidézésénél nem egyszer intenzívebben hat ránk a már látott (mozgó)kép felidézése. A játékfilmek meséje, képi világa talán még érzékletesebb nyomot hagy a tudatunkban.

Székely István mellett Gaál Béla egyike volt azoknak a filmrendezőknek, akiknek műveiben emblematikus szerepet kapott a főváros. Székely Hyppolit, a lakáj (1931) című „pesti filmjének" kiemelkedő sikeréhez csak a három évvel később Gaál által rendezett Meseautó népszerűsége mérhető. Két olyan nagysikerű filmet is forgatott, amelynek már a címválasztása is a cselekmény fővárosi helyszínére utal: 1935-ben mutatták be a Budai cukrászda című művét, 1937-ben került mozikba a Pesti mese. A két film cselekménye, jellegzetes szereplői és jellemző képei segítségével kísérletet tehetünk a két városrész eltérő jellegéről tanúskodó, a harmincas években még biztosan ható, társadalomtörténeti szempontból is értékelhető sztereotípiák feltérképezésére. Vissza