Budapesti Műszaki Egyetem

Előszó

Albumunknak az a célja, hogy általa mindenki képet alkothasson Magyarország legnagyobb műszaki felsőoktatási intézményéről, a Budapesti Műszaki Egyetemről. Célunk, hogy e füzet felvételei révén megismerjék a magyar főváros szívében, a Duna jobb partján, a Gellért-hegy sziklái tövében elterülő Műegyetem főbb épületeit, azok külső kiképzését, belső tereit. A fényképek sokat elárulnak az egyetem szelleméről: hagyomány és újítás fér meg e falak közt, amit jól példáznak maguk az épületek is, hiszen az egymás szomszédságában álló régi és a közelmúltban emelt új oktatási helyiségek összességükben egy több mint 200 esztendős intézmény keretét nyújtják.
Magyarországon az első egyetemet a lovagkirály, Nagy Lajos alapította 1367-ben Pécsett. Ez az egyetem azonban csak a XV. század elejéig működött. Rövid életű volt az óbudai (1395) és a Hunyadi Mátyás király alapította pozsonyi (1467) egyetem is. Az első, napjainkig is működő - bár nevét és székhelyét többször is változtató - tudományegyetemet a nagy magyar egyházi férfiú, Pázmány Péter alapította 1635-ben. Ennek az egyetemnek keretében hívta életre II. József király 1782-ben az Institutum Geometrico-Hydrotechnicumot, a Mérnöki Intézetet, egyetemünk legkorábbi elődintézményét.
Az Institutum, melyet 1850-ben, immár függetlenítve a tudományegyetemtől, a néhány évvel korábban alapított Ipartanodával (Ingenieurschule) egyesítettek, 1856-tól már Polytechnicumként működött, hogy 1871-ben felvegye a Műegyetem nevet. Első rektora - az Institutumban diplomát szerzett - Sztoczek József lett. Ez a műegyetem, amely századunk elején elnyerte a doktori cím adományozásának jogát, változó nevekkel, változó szervezettel lett 1952-ig a magyar mérnökképzés egyetlen intézménye. Székhelye mindenkor fővárosunk volt, de mind a pesti, mind a budai oldalon voltak oktatási épületei. Végleges, mai otthonába 1904-től 1910-ig költözött.
Az egyetem épületeit magyar építészek, a Műegyetem építészprofesszorai tervezték: Czigler Győző, Hauszmann Alajos és Pecz Samu. A főépületek, melyeket albumunk is bemutat, a felavatástól eltelt közel kilenc évtized alatt - kisebb-nagyobb átalakításokkal, bővítésekkel, korszerűsítésekkel, valamint az újabb oktatási célok érdekében emelt új épületekkel - ma is jól szolgálják a hazai mérnökképzést.
A Budapesti Műszaki Egyetemen és elődintézményeiben a későbbi magyar műszaki alkotók: elméleti tudósok és gyakorlati mérnökök kiemelkedő személyiségei tanultak. Sokan közülük hosszabb-rövidebb időn keresztül oktatóként maguk is részt vállaltak a hazai mérnökképzésben, mások külföldre kerültek, és ott szereztek jó hírt és megbecsülést hazánknak. Büszkén hivatkozhatunk Gábor Dénesre és Hevesy Györgyre, akik e falak közt tanultak, és később tudományos munkásságukért Nobel-díjban részesültek. De egyetemünk hallgatója volt egykor Szilárd Leó, Teller Ede, Breuer Marcell, Kármán Tódor is. Hálával és elismeréssel hajtunk fejet olyan tanáraink emléke előtt, mint - többek között - Bánki Donát és Csonka János, a porlasztó feltalálói, a nagy műegyetemi matematikus triász tagjai: Kőnig Gyula, Kürschák József és Rados Gusztáv, a kémikus Wartha Vince és Zemplén Géza, a transzformátort feltaláló Zipernowsky Károly, gépészmérnök nemzedékek nagy professzora, Pattantyús-Ábrahám Géza, az építész Csonka Pál, Hauszmann Alajos vagy Pecz Samu, az energetika terén világhírre szert tett Heller László. A sor folytatható lenne...
Egyetemünk szervezete, felépítése, tanterve és oktatási módszere állandóan korszerűsödött, változóban van ma is. Az épületek azonban, stílusjegyeiket őrizve is megújitva, nagy idők tanúiként foglalják keretbe a mérnökképzés, a mérnökké nevelés folyamatát. Csak bízhatunk abban, hogy e hagyományokat őrző, hagyományokat ébresztő falak közül a jelenben és a jövőben is kiváló mérnökök indulnak el az alkotó életbe. Vissza