Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola Évkönyv 2007-2008 tavasz

Előszó

A 2007/2008. tanévben diplomázó évfolyam nagy idők tanúja volt a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán. Tanulmányi ideje alatt fejlődött a BKF azzá, ami most: a Bologna-rendszerű magyar felsőoktatás elismert intézménye, és "Colosseum az Örs vezér terén", amint a nóta mondja. A felsőoktatási intézményeket rangsoroló kiadványok egyre jobb helyezést adtak nekünk, és fontos szempontok szerint első helyeket is elértünk a magyar felsőoktatásban. ami a most végző hallgatóink számára különösen értékes eredmény, az a munkaadók jó véleménye a BKF-ről. A munkaerőpiacon sajnos most rosszabbak a feltételek, mint az elmúlt években, ezért kemény versenyre számíthatnak friss diplomásaink. Bízhatnak azonban a tanulmányaik során elsajátított tudásuk, megszerzett kommunikációs képességeik, a sokszor bevált kreativitásuk és lelkesedésük, és kialakult szakmai kapcsolataik hatásosságában.
Nemcsak élvezetes és emlékezetes, de szakmai gyakorlat szempontjából is nagyon hasznos élményekkel gazdagodott ez az évfolyam, és gazdagította a főiskolát. A színház, a marketing team, az EU-s pályázatíró csapat, a BKF műszerkesztésébe bekapcsolódó közösség, a BFK szakmai gyakorlatait és rendezvényeit "vállukon vivők" pótolhatatlan és alig utánozható teljesítményt nyújtottak, amely nagyon hozzájárult a rangsorokban elért előkelő helyezéseinkhez.
Köszönettel tartozunk ennek az évfolyamnak azért az együttműködésért és segítőkészségért,amellyel támogatták a dinamikus növekedéssel és a Bologna-folyamattal együtt járó problémák megoldását. Olykor nagy türelemre is szükségük volt, hiszen volt olyan tanévük, amikor egyszerre nyolc tanrend futott párhuzamosan és ez komoly kihívást jelentett mindenkinek a BKF nagy családjában. Emlékezzenek arra is, hogy a főiskola eddigi történelme során ebből az évfolyamból dolgoztak munkatársainkként a legtöbben, megvalósítva a midig hangoztatott felfogásunkat: a BKF egy közös mű, amelyet mindannyian, diákok, tanárok és valamennyi munkatárs, együtt alkotunk és fejlesztünk.
Miközben büszkék vagyunk ennek az évfolyamnak az eredményeire, és szívből kívánjuk mindannyiuknak terveik valóra váltását, sajnáljuk is, hogy ezután ritkábban találkozunk, Kérem, hogy ez a "ritkábban" azért ne legyen túlságosan ritka. Amint Önök is szívesen fogadták a már diplomázott, öregdiák társaikat a főiskolán, olyan szívesen várjuk vissza Mindannyiukat. Mikor? Nos, ezt pontosan tudják, hiszen éppen az Önök idején, részvételükkel teremtettük meg azokat az alkalmakat, amikor érdemes és kell is visszajönni... Vissza