Budapesti Fesztiválzenekar 2015-16

Előszó

Részlet:
A MŰVEKRŐL
DMITRIJ SOSZTAKOVICS
HAMLET - SZVIT, OP. 32A
VONÓSOK, FUVOLA, OBOA, KLARINÉT, FAGOTT, 2 KÜRT, 2 TROMBITA, HARSONA, TUBA, TIMPANI, ÜTŐK
Dmitrij Sosztakovicsnak (1906-1975) két Hamlet-kompozícióját is ismerjük. Manapság valamivel ismertebb a későbbi, a Grigorij Kozincev 1964-ben készült s immár klasszikusnak számító filmjéhez írt kísérőzene (Op. 116a). A mai estén azonban Sosztakovics bő három évtizeddel korábban keletkezett másik Hamlet-szvitje (Op. 32a) hangzik el, amelynek eredeti kísérőzene-formája (Op. 32) Nyikolaj Pavlovics Akimovnak a moszkvai Vahtangov Színházban 1932. május 19-én bemutatott Hamlet-rendezéséhez készült.
Akimov az eredeti darabot radikálisan újraértelmezhető produkciója mindjárt a bemutatón óriási vihart kavart, s kísérletező jellegére utalva a szovjet lapok még néhány év távlatából is csak mint "shakesperiment"-re hivatkoztak a műsorról nem sokkal a bemutató után eltűnő "formalista" rendezésre. Akimov (persze ironizáló) magyarázata szerint ugyanis a hagyományosan a darab középpontjába állított filozofikus merengések és monológok a kortárs szovjet közönség számára már érdektelenek, így inkább a cselekmény kalandregénybe illő elemeit indokolt kiemelni: a párbajokat, a véres intrikákat, a pompás udvari ünnepségeket. Ennek megfelelően Akimov értelmezésében Hamlet nem sápadt, önmarcangoló ifjú, hanem pirospozsgás, léha karrierista, aki csak ellenfelei megtévesztésére tettei magát félkegyelműnek - sőt az ő sarokba szorításuk a célja akkor is, mikor egy agyagedénybe kiáltozva apja (Akimov szerint természetesen sosem létezett) szellemének adja ki magát. Ofélia pedig ezúttal ugyancsak nem a hagyományos rendezésekből ismert törékeny jelenség,hanem kétes erkölcsű csábító, aki gyereket vár a dán királyfitól, s nem őrületében vagy elkeseredésében, hanem csupán részegségében fúl vízbe. Vissza